Forever Too Far

Rush

Rush

Nem tudtam rávenni Blaire-t, hogy egész nap meztelenül maradjon a szobámban. Ragaszkodott hozzá, hogy öltözzünk fel, és beszéljünk apámmal. Én pedig teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy megértette volna, ha egyedül akarunk maradni, de Blaire nem törődött az érvelésemmel. Ezzel csak azt bizonyította, hogy semmit sem tud apám rocksztáréletéről.

Hagytam, hogy odafent megszárítsa a haját, majd lefelé indultam, hogy reggelit készítsek. Blaire nem evett túl sokat előző este a bulin, itthon meg szinte azonnal elaludt.

Dean a konyhámban ácsorgott, és éppen a hűtőből szedegetett ki dolgokat, hogy a konyhaszigetre pakolja. Csak álltam ott, és figyeltem egy percig, próbáltam ráébredni, mi a fenét is csinál. Kivette a tejet, majd megtorpant, és rám nézett.

– Jó reggelt! Fogalmam sem volt, hogy lejöttök-e ma a hálószobából azok után, ahogy felrohantál utána előző este. Úgy gondoltam, megpróbállak titeket lecsalni némi reggelivel.

A pultnak dőltem, és összefontam a karom magam előtt.

– Próbáltam odafent tartani, de ő ragaszkodott hozzá, hogy veled legyünk – magyaráztam.

Dean felnevetett.

– Nem esett messze az alma a fájától.

– Én egyáltalán nem vagyok olyan, mint te. A nő, akit teherbe ejtettem, a mindenem. El fogom venni feleségül, és vele fogom tölteni az egész életemet. Mindent meg fogok tenni azért, hogy boldoggá tegyem.

Dean becsukta a hűtő ajtaját, és végigmért. Egyértelmű volt, hogy nem számított tőlem ehhez hasonló monológra. A legutóbbi alkalommal, amikor találkoztunk, minden nap más lánnyal bújtam ágyba.

– Ő miért más? Nagyon sok lánnyal voltál már. Miért pont ő emelkedett ki? – Ha nem őszintén lett volna kíváncsi, akkor tutira felhúzom magam a kérdéstől. De ő csak a Blaire előtti énemet ismerte.

– Ahogy besétált ebbe a házba az első alkalommal, és megpillantottam, tudtam, hogy vonz benne valami. Eddig oké. De aztán megismertem. Egyáltalán nem hasonlított egyik lányra sem korábbról. Annyira határozott volt, amikor épp össze kellett volna törnie. Az élet annyi borzalmat sodort elé, de ő harcolt azért, hogy életben maradjon. Nem hátrált meg, nem adta fel. Imádom érte. Amikor belekóstolhattam ebbe, teljesen a rabja lettem. Ő minden, amire valaha is vágytam.

Lassú mosoly terült szét Dean arcán, és bólintott.

– Nos, akkor rendben is volnánk. Egyértelmű, hogy már többet tudsz az életről, mint a faterod. Én soha, egyetlen nő iránt sem éreztem ehhez hasonlót. Örülök, hogy te rátaláltál. Nagyon ritka ez, kölyök, kapaszkodj belé, mert még egyszer ilyen nem lesz!

Nem is terveztem elengedni. Dean körbenézett a helyiségben.

– Hol vannak a keverőtálak? Csinálok az unokám anyukájának rántottát.

Összeszorult a szívem.

– A második polcon a tűzhely bal oldalán.

– Te csináld a szalonnát! Szüksége van a fehérjére – mondta, ahogy leszedte a tálat.

Ezzel nem vitatkozhattam. Én is törődtem azzal, hogy rendesen egyen reggelente.

– Szeretne majd gofrit is. Van sütőm is – mondtam.

Dean bólintott.

– Jó tudni, hogy ennyire gondoskodsz róla.

Percekig csendben főztünk. Kérdéseket akartam feltenni Nannel és Kiróval kapcsolatban, de nem akartam, hogy Blaire ezt hallja meg elsőként, amikor lejön. Szerettem volna, ha kellemesen telik a reggelije. A Nanről való beszélgetés sohasem volt kellemes.

– Arról, gondolom, tudsz, hogy Grant Nannel kavart – mondta Dean, ahogy a tojást verte.

Ledermedtem. Micsoda? Komolyan jól hallottam, amit mondott?

– Figyelmeztettem rá, hogy legalább olyan őrült, mint az anyja, és hogy elég kemény dolga lesz. Nagyon jól tudom, hogy a testvéred, és szereted, de az a lány olyan, mint a méreg. Egy Grant-féle fiúnak nincs ilyesmire szüksége. Mindig annyira jó srác volt. Nem akarom, hogy kihasználják és eldobják.

Még mindig nem találtam szavakat. Grant és Nan… hogy a fenébe történhetett ilyesmi? Ha bárki tudja, mennyire ingatag Nan, akkor az Grant. Úgy nőtt fel, hogy első sorból nézte végig, hogy cseszte el anyám és az apja Nant, aki sose ismerte el magáénak.

– Grant próbált beszélni a fejével, de Nan elrohant valami pasival, akit valami szórakozóhelyen szedett fel a szeme láttára. Azt hittem, ennyi elég volt neki. Reménykedtem benne legalábbis.

Végül csak letettem a gofri tésztáját, és teljes döbbenettel lestem apámra, mintha valami érthetetlen nyelven beszélne.

– Grant… Nannel kavart? – A hitetlenség a hangomban azonnal felhívta Dean figyelmét. Visszafordult, hogy rám nézzen.

– Igen. Az arckifejezésedből az jön le, hogy erről fogalmad sem volt. Már randiznak egy ideje, ahogy én sejtem. Szegény srác úgy fest, teljesen odáig van érte. Nan meg pont olyan, mint az anyja. Szerencsés, ha még most megszabadul tőle.

– De hogy történt ez?

Dean megrázta a fejét.

– Én is pont ezen gondolkoztam.

Nem beszélhettünk most erről. Kisétáltam a konyhából, egyenesen a kétajtós kijárat felé, ami a hátsó teraszra vezetett. Ahogy kiértem, Grant számát tárcsáztam. Eddig mindent elmondtunk egymásnak, erre most összejött a húgommal, és egy szóval se említette a dolgot.

– Helló, tesó – szólt bele vidám hangon.

– Tudok Nanről. – Csak ennyit mondtam.

Grant hangosan beszívta a levegőt.

– Reméltem, hogy én mondhatom el neked. Komolyan szerettem volna, csak… Nan nem akarta, hogy eláruljam, aztán meg jött a balesete. De most már egyébként is vége van az egésznek. Nagyon látványosan tisztázta, hogy nem akar semmi komolyat. Én meg nem bírom, hogy mindenkivel lefekszik. Én nem csak szexelni akartam vele, ilyet sose tennék. Ezt te is nagyon jól tudod. Tényleg nagyon kedvelem. Talán egy kicsit túlzottan is belevonódtam a dologba.

Lehanyatlottam a mellettem lévő székre, és az óceánt kémleltem.

– Miért nem mondtad el?

– Akartam, de Nan könyörgött, hogy ne tegyem. Tényleg fontos volt nekem, Rush. Szerettem volna, ha ez rendesen összejön, épp ezért tiszteletben tartottam a kérését. De nagyon vacak volt hazudni neked.

Fontos volt neki? Nan? Váó!

– Dean azt mondta, hogy vége van.

– Ő vetett véget a dolognak, én meg nem vagyok képes továbbra is játszani a hülye játékait.

Nagyon szerettem a testvéremet, de Grantet is. Egyértelmű, hogy összetörte a szívét, és nincs rá jó hatással. Apámnak teljes mértékben igaza volt abban, hogy Grant mellé olyasvalaki kell, aki szereti. És én abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy Nan képes lenne erre. Nem azért éreztem megkönnyebbülést, mert nem akartam volna őket együtt látni. Azt nem akartam, hogy Nan olyasmiket tegyen Granttel, amit anyám tett más férfiakkal a múltban. Olyan férfiakkal, akik szívből szerették őt. Grant ennél jobbat érdemelt.

– Senkit sem tud boldoggá tenni addig, amíg rá nem jön, hogyan legyen ő maga boldog. Mostanság pedig annyi megvetés és düh bújik meg benne, hogy bárkinek megkeserítené az életét, aki a közelébe kerül. Nem engedhetem, hogy ezt csinálja veled.

Grant egy percre elcsendesedett.

– Nem volt mindig ekkora szemétláda. Sőt, valahol teljesen beleestem. De ennek is véget vetetett azzal, hogy kijelentette, őt aztán nem lehet szeretni.

– Szeretem a húgomat, de nem kell ez neked. Nan nem teljes ember, nem igazán. Túl sok gondot cipel a hátán.

– Köszönöm. Komolyan azt hittem, hogy teljesen más irányt fog venni ez a beszélgetés. Nem gondoltam volna, hogy értem fogsz aggódni.

– A testvérem vagy. Neked is a legjobbat akarom. Azt szeretném, ha te is olyan kapcsolatban lehetnél, mint én. Menj, és találj rá erre!

Grant felnevetett, pont úgy hangzott, mintha teljes lehetetlenségnek gondolná a dolgot.

– Ezt a lécet lehetetlenség megugrani.