Forever Too Far

Blaire

Blaire

Csak anyára tudtam gondolni, ahogy a hálaadásról beszélgettünk. Ez lesz az első ünnepem nélküle. Ahogy egyre jobban tudatosult bennem a gondolat, egyre nehezebben kaptam levegőt. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd gyorsan kitaláltam valamit, hogy felmehessek zuhanyozni. Rushnak egyébként is egyedül kellett maradnia az apjával egy kicsit.

Ahogy levetkőztem, és beléptem a zuhany alá, engedtem, hogy a könnyeim szabadon törjenek utat a vízsugár alatt. A forró víz végigcsorgott a testemen, és elnyomta a zokogásom hangját. Tavaly én csináltam a vacsorát hálaadásra, és együtt ettük meg az ebédlőben. Egyetlen barát vagy családtag sem volt ott, csupán mi ketten. Aznap éjjel is sírtam. Mélyen belül tudtam, hogy ez lesz az utolsó hálaadásunk anyával. Az emlékeim keserédessé váltak azokról az évekről, amikor még Valerie és apa is velünk ünnepeltek. A szívem sajgott azokért, akiket elveszítettünk. Nem gondoltam volna, hogy bármi fájhat ennyire, de mára tudatában voltam annak, hogy nagyot tévedtem.

Az ünnepek anya nélkül biztosan nehezek lesznek. Anya imádta a karácsonyt és a hálaadást. Mindig hálaadás napján kezdtük el feldíszíteni a lakást, aztán leültünk, és megnéztük együtt a Fehér karácsonyt, miközben a megmaradt pulykát és az édes krumpliból készült édességet ettük. Ez volt a mi kis szertartásunk, amit még azután is megtartottunk, hogy Valerie meghalt, és apa elhagyott bennünket.

Idén minden más lett. Az, hogy tudtam, hogy Rush mellettem marad, és közös családunk lesz, kissé enyhítette a fájdalmat. Csak annyira vágytam volna arra, hogy itt legyen anya, és lássa a boldogságunkat.

Kinyílt az ajtó, és azonnal megláttam, hogy Rush sétál be a fürdőbe. Aggodalmasan ráncolta a homlokát. Megállt és hosszasan tanulmányozott, majd levette az ingét, és ledobta a márványpadlóra. Kigombolta a nadrágját, az alsónadrágjával együtt húzta le, majd belépett mellém a zuhany alá.

– Sírtál? – kérdezte, és megérintette az arcomat. Nagyon jól tudtam, hogy a zuhany lemosta a könnyeimet, de a szemem valószínűleg még mindig vörös volt.

Megráztam a fejem, és felmosolyogtam rá. Nem akartam, hogy aggódjon miattam.

– Hallottalak, amikor kinyitottad a háló ajtaját. Tudnom kell, hogy miért sírtál, Blaire!

Felsóhajtottam, a mellkasára hajtottam a fejem, majd átkaroltam a derekát. Sokat veszítettem, de Isten kárpótolt azzal, hogy az életembe sodorta Rusht. Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy mennyire szerencsés vagyok.

– Csak belém vágott a tudat, hogy ez lesz az első hálaadásom anya nélkül – vallottam be.

Rush még szorosabban ölelt magához.

– Nagyon sajnálom, bébi – suttogta a hajam felé, és egyre szorosabban ölelt.

– Én is nagyon bánom, annyira jó lett volna, ha találkozhatsz vele! Mármint most, hogy már idősebb vagy, felnőttként.

– Én is nagyon szerettem volna látni őt. Biztosra veszem, hogy annyira csodálatos volt, mint te.

Mosolygok, és ellenkezni akarok. Egyáltalán nem voltam olyan tökéletes, mint anya. Ő olyasféle különleges emberi lény volt, akivel ritkán találkozik az ember.

– Ha apám piszkálni fog, akkor azonnal elküldöm. Szeretném, ha jó élmény lenne neked ez a hálaadás. Szólj, ha bármiben segíthetek, szívesen megcsinálok mindent!

Újra könnyek csorogtak az arcomon. A hülye terhességi hormonok miatt mondhatni folyamatosan bőgtem mostanság.

– Az, hogy itt vagy nekem, mindent egyszerűbbé tesz. Már az is segített, hogy beszélgettünk. Anya nagyon szerette a hálaadást. Mindent úgy csináltam tavaly, hogy különleges legyen neki a nap. Tudtam, hogy nekem is szükségem lesz erre az emlékre.

Rush lassú köröket írt le a hátamon, csendben magához ölelt. Álltunk ott, miközben a víz csorgott rólunk hosszú percekig. Végül aztán hátrahúzódott, hogy végigmérjen.

– Megfürdethetlek? – kérdezte.

Bólintottam, de hirtelen fogalmam sem volt, mire is gondol. Rush az egyik tiszta törölközőért nyúlt, amit a zuhany mellett tároltunk, és mellé felvette az egyik tusfürdőmet is. Aztán elkezdte a hátamat és a vállamat dörzsölni. Egyenként mosta le a karomat, mintha gyerek lennék, és alaposan megmosott. Csak álltam ott, és figyeltem, ahogy lassan testem minden egyes centiméterét letisztítja. Nem izgatóan csinálta, ami meglepett. Sokkal édesebb és ártatlanabb volt, mint bármi, amit közösen csináltunk. A keze nem időzött tovább lent, ahogy megmosta a lábam között. Csak egyszer csókolta meg a hasamat, ahogy elém térdelt, hogy lemossa a lábamat és lábfejemet is.

Ahogy készen lett, felegyenesedett, és leöblítette a testemet. Minden egyes érintése szinte áhítatos volt. Inkább istenimádásnak tűnt, mint fürdetésnek. Amikor a testem már tiszta volt, akkor rátért a hajamra. Behunytam a szemem, ahogy a fejbőrömet masszírozta. A lábam elgyengült az élvezettől. Rush gyorsan kimosta a sampont a hajamból, majd rákente a balzsamot is. Erre is éppannyi figyelmet fordított, majd leöblítette a hajamat.

A testem teljesen ellazult a kényeztetéstől. Szinte elálmosodtam. Rush elzárta a vizet, majd két hatalmas törölközőért nyúlt. Az egyikbe a hajamat csavarta, a másikba a testemet. Aztán felemelt, és a hálóba vitt, hogy lefektessen.

– Pihenj egy kicsit, én meg mindjárt visszajövök – suttogta, majd megcsókolta a homlokomat, és visszament a fürdőbe. A meztelen hátsójának látványa igencsak izgatónak hatott. Ébren akartam maradni. Felizgultam attól, hogy így ért hozzám, még akkor is, ha nem ez volt a szándéka. Próbáltam megvárni őt, de a szemem borzasztóan elnehezedett.

Mélyebben merültem el a melegségben. Éreztem a napfény és az óceáni levegő illatát. Nyugodtan sóhajtottam fel. Az arcomat a puha melegnek nyomtam. Felnevetett.

Ahogy kinyitottam a szemem, megláttam, hogy Rush csupasz mellkasa nyomódik az arcomnak. Mosolygott. Megcsókoltam, és felbámultam rá. Elképedt vigyorától én is elnevettem magam.

– Olyan vagy reggelente, mint egy kiscica – mondta mély, rekedtes hangjával. Ő is akkor ébredhetett.

– Ha nem lenne annyira jó hozzád bújni, akkor nem keresnélek álmomban is.

Rush kacsintott egyet.

– Nagyon is örülök neki, hogy ennyire szeretsz hozzám bújni, mert így senki máshoz nem fogod hozzádörgölni a kis fenekedet. Akkor egyébként is meg kéne ölnöm valakit.

Imádtam őt.

– Nagyon sajnálom, hogy úgy elaludtam tegnap este!

– Ne sajnáld! – rázta meg a fejét. – Nagyon örülök, hogy annyira ellazultál, hogy aztán ennyire könnyedén el is aludtál. Nem szeretem, amikor szomorú vagy.

Annyira imádtam ezt a férfit. Kinyújtóztam felé. Átkaroltam a nyakát, és nekinyomtam a teljes testemet. Várakozással teli izgalommal nyomtam neki a lábamat, éreztem az erekcióját a combomnál. Még jobban érezni akartam őt.

– Szeretkezzünk! – suttogtam, és belefúrtam a fejemet a vállába.

– Örömmel – súgta, és a lábam közé dugta a kezét. Felhúzta az egyik lábamat, így a csípőjén nyugodott. Kitárulkoztam előtte, ami izgalommal töltött el. Az ujjával a combom belsejét cirógatta, alig ért hozzá duzzadt bejáratomhoz, ezzel őrjített meg teljesen. Felnyögtem, reménykedtem abban, hogy megsürgethetem, de erről szó sem volt. Ezzel csak rosszabb lett a helyzet. Kerek ujjbegyeivel mintákat rajzolt a térdemnél, feljebb csúszott, majd visszatért.

Biztos voltam benne, hogy ettől a játéktól szégyenletesen nedves lettem.

– Kérlek, Rush!

– Mire kérsz, édes Blaire? Mit szeretnél, mit csináljak?

Már elmondtam neki, mit akarok. Úgy fest, ennél többet akart hallani. Rush és a mocskos beszéde mindig felizgatott.

– Érints meg!

– Épp azt teszem – felelte.

– Érints meg feljebb! – könyörögtem. Azt akarta, hogy mocskosan beszéljek. De én sem adtam meg neki ezt olyan könnyen.

Feljebb csúszott a keze, hogy a combomat simogassa. Megragadta erősen a karomat, mire megremegtem. Annyira közel járt.

– Itt? – kérdezte.

Helyezkedtem, így az ujjai közelebb csúsztak.

Elkezdte mozgatni a kezét, aztán hirtelen megtorpant.

– Basszus! – nyögött fel, ahogy belém csúsztatta a kezét. – Annyira nedves vagy. Nem tudlak tovább izgatni, ha már ennyire nedves vagy – suttogta.

Felnyögtem, ahogy óvatosan végigsimította az ujját a csiklómon. Jobban széttárt, az érintésétől csak még jobban elveszítettem a fejem. Többet akartam.

– Az én édes csajom annyira készen áll erre – mondta, és belém csúsztatta két ujját, hogy a G-pontomat izgassa.

Feltört belőlem a hangos sikoly, ezt már ő sem bírta elviselni. Megragadta a csípőmet, majd lassan úgy helyezett, hogy belém csúszhasson.

– Basszus, hogy lehet, hogy még szűkebb vagy? – nyögött fel, és megragadta a csípőmet. Ahogy fölé kerültem, magamba fogadtam minden egyes centijét. Pontosan erre volt szükségem. Hogy Rush kiteljesítsen. Betöltsön.