Forever Too Far

Rush

Rush

Dean a kanapéhoz sétált, mélyen belesüppedt, majd kihúzott egy csomag cigarettát a zsebéből. A fenébe is! Most abszolút nem vele akartam foglalkozni.

– Nem dohányozhatsz Blaire mellett. Rossz a babának.

Dean felhúzta a szemöldökét.

– Hé, már, kölyök! Én tutira veszem, hogy a te anyád füstölt, amikor veled volt terhes.

Ebben én sem kételkedtem, és valószínűleg még a cigi volt a legkevesebb. De nincs az az isten, hogy én hasonló dolgoknak tegyem ki a saját gyerekemet.

– Az még nem jelenti azt, hogy egészséges is. Blaire nem olyan, mint anya.

Blaire két sörrel sétált be a szobába. Nem kértem rá, hogy hozzon bármit is. Nem szerettem, ha bárkit is kiszolgált, épp ezért mellé sétáltam, hogy félúton találkozzunk.

– Nem kellett volna – mondtam, és elvettem a sört, majd egy puszit nyomtam a homlokára.

– Tudom, de vendégünk van, és szeretném, ha jól érezné magát.

Édes mosolya még nehezebbé tette, hogy apámra figyeljek. Azonnal a hálóba akartam vinni.

– Hozd már ide a sört, fiam, és ne légy ennyire basáskodó! Megfojtod ezzel a lánykát. Nem is értem, mi az isten történt veled.

Halk nevetés tört fel Blaire-ből, mire úgy döntöttem, hogy elengedem a fülem mellett a megjegyzését, ha már mosolyt varázsolt az arcára.

– Tessék – mondtam, és a kezébe vágtam a sört. – Na, most itt az idő, hogy elmondd, miért vagy itt!

– Hogy mi van? Egy apa nem jöhet el csak úgy, hogy meglátogassa a fiát?

– Rosemary Beachen vagyunk. Sosem jössz ide magadtól.

Dean felhúzta a vállát, és belekortyolt a sörbe, aztán a kanapé tetejére vetette a karját, a lábát pedig a dohányzóasztalra nyomta.

– A testvéred egy őrült kis ribi, tudtad-e? Átkozottul megkattant. Szükségünk van a segítségedre.

Hát persze, hogy Nanról van szó, ahogy azt előre sejtettem. Leültem a Deannel szemben lévő székre, és kinyújtottam a kezem Blaire felé. Nem akartam, hogy csak ácsorogjon, szerettem volna, ha a részese ennek a beszélgetésnek.

Odasétált hozzám, és az ölembe ült.

– Mit csinált most Nan? – kérdeztem, de tartottam a választól.

Dean megint hosszasan kortyolt a sörből, aztán beletúrt hosszú, loncsos hajába.

– A kérdés inkább az, hogy mit nem csinált? Az az átkozott lány kirobbantotta a kénköves poklot! Nem tudok már pihenni se. Két hete végeztünk a turnéval, és visszamentünk L.A.-be, hogy élvezzük a kis pihenésünket, erre megjelent, és elszabadult a pokol! Senki se tud pihenni. Kiro azt se tudja, mit kezdjen vele. Szükségünk van a segítségedre.

Nan nem beszélt a terveiről, de arra egyáltalán nem számítottam, hogy fogja magát, és elmegy Los Angelesbe, hogy felkutassa Kirót. Persze, azt nagyon jól tudta, hogy apám és Kiro egy óriási, Beverly Hillsben található villán osztoznak. Akkor tartózkodtak ott, ha épp nem turnéztak. Kiro párszor volt már házas, akkor kiköltözött a villából, de minden válás után visszatért a kiindulópontra. Mára ezért a Slacker Demon rezidenciának emlegetik a helyet. Sosem lehettünk benne biztosak, hogy épp melyik bandatag tartózkodott ott.

– A villában van? – kérdeztem.

Apám felhúzta a szemöldökét.

– Te teljesen hülyének nézel? Basszus, dehogy lakik ott! Csak minden egyes adandó alkalommal felbukkan. Követelőzik és ehhez hasonló baromságokat csinál. Kiro próbálta elrendezni a dolgokat, és valamilyen kapcsolatot kialakítani vele, de erre se hajlandó. Egyáltalán nem hallgat rá, és még azt is kiderítette, hogy… van egy másik lánya is. Na, az nem segített!

Úgy tűnt, Kiro fiáról még nem is hallott, de szerencsére Mase sosem került elő.

– Bizonyára feldúlt – mondta Blaire, és tényleg aggodalom csengett a hangjában. Hogy hogyan is érezhetett Blaire bármiféle szimpátiát Nan iránt, arról fogalmam sem volt. – Meg kell látogatnod! Segítened kell neki, hogy megküzdjön ezzel a helyzettel, hogy végre legyen Kiro és közte valami értelmes kapcsolat.

Épp ellenkezni akartam, amikor Dean a szavamba vágott.

– Máris tetszik a kiscsaj! Pont ezt vártam tőled. Üres a szobád, és nagyon jól tudod, mennyire kényelmes. Hozd magaddal Blaire-t is, így jobban megismerhetem, és veled is eltölthetek egy kis időt. Ha nem teszed, akkor lehet, hogy Kiro rövidtávon megnyúzza Nant.

Blaire megszorította a vállamat.

– Szerintem tényleg el kéne mennünk. Nannak szüksége van rád.

Hátrahajtottam a fejem, hogy felnézzek rá.

– Miért fontos neked, hogy mi van vele? – kérdeztem csodálkozva.

– Mert szereted – felelte egyszerűen.

– Tuti találat a csaj! De elég legyen Nanból, inkább meséljétek el, hogy mikor születik a baba, és mikor lesz az esküvő! – mondta Dean vidáman. Teljesen más lett a hangneme, mint amikor Nanról beszélt.

Blaire apámra nézett, és elmosolyodott.

– Húszhetes terhes vagyok. A baba csak április közepén érkezik. Ami az esküvőt illeti, két hét múlva akartunk összeházasodni, de nem akarom, hogy ez álljon Rush útjába. Későbbre is halaszthatjuk, hogy előbb megoldja a családi problémát. Még nem küldtünk ki meghívókat, vagy ilyesmi. Könnyedén áttesszük máskorra.

– Nem! Semmiképp sem akarok többet várni arra, hogy lecseréljük a vezetéknevedet – vitatkoztam, de Blaire a szám elé tette a kezét.

– Csss! Ezen nem vagyok hajlandó veszekedni. Nem tudnám élvezni az esküvőt, amikor tudom, hogy neked családi gondjaid vannak. Mi lenne, ha összeülnénk a barátokkal hálaadásra, ahogy azt terveztük, aztán elmennénk? Ha ennek vége lesz, akkor koncentrálhatunk az esküvőre.

Nem akartam várni. Ki nem állhattam azt, hogy Blaire Wynn a neve, amikor a közös babánk növekszik benne. Azt akartam, hogy az én nevemet viselje, hogy tudja a világ, hogy akarom őt és a kisbabánkat. De az elkötelezett csillogás a szemében egyértelműen azt sugallta, hogy nem nyerhetem meg ezt a vitát.

– Csak azt szeretném, ha boldog lennél – feleltem végül.

Blaire csókot lehelt az orrom hegyére.

– Tudom. Ez az egyik ok, amiért annyira szeretlek.

– Ha itt maradtok hálaadásig, és csak azután jöttök L.A.-be, hogy lerendezzétek Nant, akkor én is maradok. Egyébként is, évek óta nem hálaadásoztunk együtt – jelentette be apám.

Fogalmam sem volt, hogyan is érezzek ezzel kapcsolatban.

– Nagyon örülnénk, ha maradna, Mr. Finlay – mosolygott rá Blaire szélesen, és tutira komolyan is gondolta. Basszus! Nem tehettem mást, bele kellett egyeznem.

– Nyugodtan tegezhetsz, édeském! Hívj csak Deannek, már egy család vagyunk!

Blaire boldog tekintetétől én is elmosolyodtam. Talán mégsem lesz olyan rémes, ha apám itt marad hálaadásra.

Ha ez Blaire-t boldoggá tette, nekem is meg kellett birkóznom vele.