Könyörtelen nők

Chapter 6

Amikor a férj-feleség páros, Tina és Harry Pearson a hatvanas évek végén elindította a Channel Island TV csatornát, helyi híreket és dokumentumfilmeket sugároztak. A hetvenes években, már némi nyereséggel a bankban, Pearsonék szerencsét próbáltak a vígjátéksorozatok területén, és számos tévékomédiát adtak el a BBC-nek, melyeket Kanadában is bemutattak. Ezen a ponton brandet váltottak, és C.I.TV lett a nevük, hogy ne tűnjön olyan provinciálisnak a csatorna. A hetvenes években Európa-szerte számos koprodukciót készítettek, végül a népszerű kémtörténetek és történelmi drámák mellett maradtak. Minden sorozatuk évekig bírta, mielőtt kiment a divatból.

A C.I.TV-nek egy olyan sorozatra volt a leginkább szüksége, amely világszerte népszerűvé válhat, és több millió nézőt hódíthat meg magának. Tinának és Harrynek a tévé volt a mindene, és azt akarták, hogy a nézők legalább annyira imádják nézni a sorozataikat, amennyire ők imádták elkészíteni őket; nem csak nyereségvágyból foglalkoztak ezzel. Hosszas tanakodás után körvonalazódni kezdett a Falcon Bay ötlete, és ez a kezdetben lagymatag szappanopera tette őket igazán gazdaggá. Pearsonék eredetileg a La Manche csatorna szigetlakóinak napi életét akarták bemutatni, egy idillikus tengerparti falucskában, mely az általuk hőn szeretett St. Augustine szigetén kapna helyet. Nyomon követné a lakók szerelmeit és szakításait, a családi kríziseket és szakmai diadalokat, a rivalizálást és a tragédiákat, ám Pearsonék nem érezték szükségét, hogy akár a cselekmény, akár a karakterek különösebben valósághűek legyenek. A hangsúly a szórakoztatáson volt. A sorozat azonnal sikert aratott, amikor 1980 karácsonyán elindították, a fénypontján pedig közel egymilliárd ember nézte világszerte.

A világsikernek köszönhetően a C.I.TV dúskált a felvásárlási ajánlatokban, egymás után érkeztek a javaslatok, hogy bővítsenek és irodákat nyissanak szerte a világon, Pearsonék azonban ragaszkodtak St. Augustine-hoz, és megesküdtek, hogy nem adják el a sorozatot, és nem fordítanak hátat a kedvenc szigetüknek. Nem is tették soha. Férj és feleség az új évezred hajnalán hunyt el, csupán néhány hónap különbséggel. Mindketten a nyolcvanas éveiket taposták, az utolsó pillanatig dolgoztak, az öböl napi jövés-menése éltette őket, és erőt merítettek a történetgyárból, mely ontotta magából a globális sikert.

Tina szívrohamban hunyt el a sorozat híres sétányán; összeesett, és pár percen belül elment. Harry sosem heverte ki szeretett felesége elvesztését, és álmában követte őt, alig néhány hónappal később a saját házukban, mely Falcon Bay tengerpartjára nézett. A hamvaikat Catherine Bell és a stáb szórta a tengerbe egy megemlékezés keretében, amelyet világszerte közvetített a sajtó. „Újra együtt a tévé aranypárja” – adták hírül a szalagcímek. Catherine elmosolyodott, amikor olvasta, és remélte, hogy az újságíróknak igazuk van.

Pearsonék halála után két fiuk, Guy és Luke vitte tovább a sorozatot, ám a szüleikkel ellentétben ők nem sokat foglalkoztak vele. Ritkán fordultak meg a sziget déli oldalát uraló stúdiókomplexumban, mely az idilli öböl mellett foglalt helyet, ahol a külső jeleneteket forgatták, és még ritkábban lehetett látni őket a produkciós irodában, ahol a szüleik sürögtek valaha, az irodában, mely olyan tágas volt, hogy több mint negyven asztalt foglalt magába, mindegyiken telefon, számítógép, az elmaradhatatlan forgatókönyvköteg, szerződések, tervek, emlékeztetők. Guy és Luke azonban nem akarta tovább olajozni a hőn szeretett produkciót előállító gépezetet, így senki sem lepődött meg, amikor 2010-ben eladták a részvényeiket. A C.I.TV azóta többször is tulajdonost cserélt, de sajnos soha többé nem talált olyan gazdát, mint Tina és Harry.

A tágas produkciós irodában, belemerülve saját számítógépükbe és a szemfájdítóan hosszú, napi tennivalók listájába, a Falcon Bay alkalmazottai könnyen megfeledkeztek az épület egyedi helyszínéről, ám olykor-olykor egy termékmegjelenítésről szóló telefonhívás vagy vita kellős közepén felnéztek, és megpillantották az aranyló part ívét, a lágyan lengedező pálmafákat, és eszükbe jutott, hogy az édenkertben dolgoznak.

Amanda King azonban sosem felejtette el, milyen gyönyörű volt ez a hely. Mielőtt megszületett a kisbabája, rendszeresen úszni járt reggelenként a szikrázó, akvamarin tengerbe, s ha tehette, minden nap végén felpezsdítő sétára indult a szeles ösvényen a sziklák közt. Noha ő csak a második legbefolyásosabb ember volt a sorozatban, mindig szakított arra időt, hogy kiélvezze a munkahelyét, és értékelje a pazar környezetet. Néha csak elüldögélt, belélegezte a vadon burjánzó kakukkfű illatát, amíg a tájban gyönyörködött, mely sosem okozott neki csalódást.

Jelenleg épp egy másfajta kilátást csodált: Dan Cochran duzzadt ágyékát. Belepirult a látványba. Amanda ült, Dan pedig állt, ami azt jelentette, hogy a férfi slicce épp szemmagasságban volt. Amanda tudta, hogy úgyis el fog fordulni a férfitól, de nem bírta megállni, hogy kicsit tovább gyönyörködjön benne.

Röpködtek a feje körül az olyan szavak, mint „költséghatékonyság”, „adójóváírás” és „gazdasági flexibilitás”, ő azonban nem hallott mást, csak a képzeletbeli nyögéseket, ahogy a gyengéd szeretkezés vad szexbe csapott át, és sikolyokkal kísért gyönyörben tetőzött. A Falcon Bay executive producere képzeletben Dannel, a gazdasági részleg új fejével kefélt. Amanda tudta, hogy a valóságban erre sosem kerülne sor. Soha. Semmilyen körülmények közt. Ám a sok pironkodás ellenére azért kiélvezte a kis szexfantáziát.

Dan egyáltalán nem volt Amanda esete. Pontosabban, ez így nem teljesen igaz. A megjelenése abszolút bejött neki. Izmos, kemény lábak, feszes fokhagymasegg, megfelelően kigyúrt test, az összhatás kellemes bizsergést keltett a lába közt. Dan törődött a testével, de szemmel láthatóan nem vitte túlzásba; elégedett volt azzal, amije volt. És az arca… Amanda felsóhajtott. Az a kisfiús mosoly, a gondosan nyírt szakáll, a kobaltkék szemek. Őszülő haja hanyagul kócos frizurába belőve. Amanda érezte, hogy ha nem szedi össze magát, kénytelen lesz félrevonulni egy gyors maszturbálásra.

Sajnos azért nem lehetett szó ábrándnál többről, mert Amandának férje volt – nem más, mint Jake Monroe –, és nem volt az a csalfa típus. Nem ment egyszerűen a házasság, sőt egyáltalán nem volt fenékig tejfel, de, nos, Jake már csak Jake, Amanda régóta ismerte, tizenkét éve ment hozzá, és feltett szándéka volt, hogy mindent megtesz a házasságáért, a férje gyakran hajmeresztően sértő viselkedése ellenére is. Ráadásul Jake nélkül Olivia sem létezne. A kislány volt a legjobb dolog Amanda életében. A tündéri, nyolc hónapos Olivia, a csoda, akire az orvosai nem sok esélyt láttak.

Amandának nem ez volt az első terhessége, sőt még csak nem is a második, és több férfival is próbálkozott már. Ám eddig egyik terhességből se lett semmi, mert nem jutottak tovább a hetedik hétnél. Tulajdonképpen szerencse volt, hogy olyan korán elvetélt; egy barátnője a nyolcadik hónapig jutott, és át kellett esnie a szülésen abban a tudatban, hogy sosem hallja felsírni a kisbabáját. Hét hét semmiség volt, biztatta magát Amanda. „Nem nagyobb, mint egy babszem” – mondta egyszer az egyik orvos, és Amanda ezzel vigasztalta magát. Nem a gyerekét vesztette el, csak egy babszemet, és különben sem szerette a babot.

A negyedik babszem után (Jake-kel a második) valaki azt tanácsolta, hogy próbálja ki az in vitrót. Addigra mindent tudott róla, Lucy Dean karaktere ugyanis már átesett az in vitro megtermékenyítés megpróbáltatásain a Falcon Bayben. Miután a lánya megfulladt, Lucy Dean újra gyereket akart – noha volt még egy rég nem látott fia is valahol, meg egy lánya, akit csecsemőkorában örökbe adott, és akit ezen a ponton még nem kutatott fel… Ez már csak így ment a szappanoperákban. Lucy Dean megint anya akart lenni, és úgy érezte, egy kisbaba kárpótolná a veszteségért. Így annak ellenére, hogy negyvenkilenc éves volt, ugyanannyi, mint Amanda, belevágott a mesterséges megtermékenyítésbe. Nemzetek zokogtak, amikor nem járt sikerrel, és Catherine Belle ismét tündökölt, újabb díjakat kaparintott meg.

Amanda saját in vitrója sokkal boldogabb véget ért. Komplikációk nélkül továbbjutott a babszemstádiumon, és ujjongott, amikor végre maga mögött tudhatta az első trimesztert, és hazavihette a kislány ultrahangos képét (tudni akarta a nemét, nem bírta volna elviselni, ha nem árulják el). A második trimeszter alatt olykor meg is feledkezett a terhességről. Akkoriban elég feszült volt a légkör a Falcon Bay körül. Rendületlenül zuhant a nézettség, és a legújabb tulajdonosok nyomására, miszerint „haladjanak a korral”, botrányosabb vizekre eveztek, beleértve egy pedofil cselekményszálat. A kritikusok és a közönség utálta a sötét, komor történetet, és ekkor zuhant csak igazi mélységekbe a népszerűségük.

A Falcon Bay mindig is a könnyed, életvidám, bizakodó történeteiről volt ismert, és Amanda kezdettől fogva hevesen ellenezte az új cselekményszálat, amint előálltak vele. Ám mire a csatorna fejesei a saját szemükkel láthatták, hogy milyen rosszul fogadták a nézők, már túl késő volt. Az új, online közönség kendőzetlenül támadta a sorozatot, és nyíltan ellenezte a szemléletváltást.

Amanda épp szülési szabadságon volt, amikor a sorozat globális össztűz alá került. Mintha még a sirályok is elpártoltak volna; általában népes tömegben köröztek az öböl felett, ám a többségük új területre vonult – talán még ők is látták, hogy a műsor komoly gondokkal küszködik. Kikerült a világ száz legjobb sorozata közül, és a külföldi adók is elvesztették az érdeklődést, így a C.I.TV tulajdonosainak nem volt más választásuk, mint eladni a csatornát egy amerikai befektetőnek. És amíg lezajlott az őrségváltás, Amanda épp a Jersey Kórházban vajúdott, és minden lélegzetvétel között úgy üvöltött, mint egy csapdába esett medve.

Jake nem volt jelen a szülésnél. Hirtelen finnyáskodni kezdett, és nem titkolta, hogy szívesebben lenne a stúdióban, ahol „legalább dolgozhat, és megvédheti a Falcon Bayt a jövőbeli botrányoktól”. Amanda titkon csodálta ezért – a szakmaisága és az őszintesége miatt. Ugyanakkor mélyen megsebezték a férje szavai. Noha gyönyörű barátnője, Farrah fantasztikus segítségnek bizonyult a szülőszobában – pontosan tudta, mikor kell vigasztalni, viccelni és káromkodni –, Amanda nem hitte, hogy valaha is meg tudja bocsátani Jake-nek, hogy nem volt ott, amikor Olivia világra jött. A hiánya újabb sebet ejtett nehezen hegedő kapcsolatukon.

Nyolc hónappal később Amanda még mindig érezte a kórterem szagát, a gumilepedőt a lába alatt, és még a fülébe csengett, hogy a bába „jó kislánynak” nevezte őt. A kínszenvedés minden egyes pillanatára élénken emlékezett, egészen Olivia előbukkanásáig. Utána elhomályosultak az emlékei.

Néhány nappal azután, hogy hazavitte Oliviát, Amanda a közösségi hálót böngészte, miközben parányi lányát szoptatta, és megakadt a szeme egy twitteres kérdőíven, hogy melyik szappanoperát kaszálják el. Noha hetvennégy százalékkal győzött a Falcon Bay (hosszú ideje ez volt az első díj, amit elnyert), nem vette túl komolyan a dolgot. Az internet ocsmány hely tudott lenni, és miután Amanda tizenöt évet szentelt az életéből a Falcon Baynek, megérdemelt néhány hónapot a kislánya mellett. Így hátat fordított a munkának, és az elkövetkező hetekben tengerre néző otthonuk üvegfalas nappalijában heverészett a kanapén, csak nézte a hullámokat, miközben Olivia a szívén pihent. Még sosem érezte magát ennyire kiteljesedettnek, a gyermekén kívül semmi sem érdekelte. Igaz, hogy állandó kialvatlanságtól szenvedett, és hiányzott neki más felnőttek társasága, de – és ez volt a legnagyobb „de” az életében – még sosem töltötte el ilyen mérhetetlen boldogság.

Hat hónappal később, amikor véget ért a szabadsága, beadta Oliviát a Falcon Bay bölcsődéjébe. A barátai arra számítottak, hogy felvesz egy dadát, és visszatér a régi életstílusához – Farrah és Helen már az iszogatós estéket szervezték, alig várták, hogy folytathassák a bulizást –, Amanda azonban ragaszkodott hozzá, hogy annyi időt töltsön a kislányával, amennyit csak lehet. Ráadásul fennállt az esélye, hogy Jake megpróbálná megkettyinteni a dadát, ha csak egy fokkal is jobban néz ki, mint egy bányarém. Úgyhogy maradt a bölcsőde.

Évekkel korábban, amikor még produkciós asszisztensként dolgozott, Amanda szinte egyedül harcolta ki, hogy bölcsőde épüljön St. Augustine szigetének C.I.TV által birtokolt területén. Összedugta a fejét a könyvelőkkel, a HR vezetőjével, és bárkivel, akit meg tudott nyerni az ügynek, abban bízva, hogy így az anyák szülés után hamarabb munkába tudnak állni. Titkon arra is gondolt, hogy egy nap talán ő maga is beadhatja ide a gyerekét. Így amikor végre elérkezett a nagy nap, és ott hagyhatta Oliviát a szivárvány színeiben pompázó, krétafirkás szobában, a könnyeit nyelte a meghatottságtól.

Ám mint később kiderült, aznap a szakmai élete ríkatta meg igazán. A frusztráció és a hátbatámadás.

A szülési szabadság előtt ő volt Jake-kel együtt a Falcon Bay executive producere. Osztoztak a vezetői munkán és az ezzel járó felelősségen. A partneri lét otthon és a munkában rengeteg kihívással járt, sokszor olyan heves szócsatákat vívtak, mint Bruce Willis és Cybill Shepherd A simlis és a szendében, ám egyenrangú partnerek voltak, és a tény, hogy egyiküknek sem volt teljhatalma, azt jelentette, hogy muszáj volt kompromisszumra jutniuk, és ez a hozzáállás mindig jót tett a sorozatnak. Tíz éven át sikeresen vezették így, majd jött a népszerűségzuhanás, a csatorna eladása és Amanda szülési szabadsága. Szerencsétlen időzítés. Az új tulaj egy főnököt akart, aki mindenért felelt. Így amíg Amanda a babakocsit tologatta az anyaság korai, lusta napjaiban, Jake-et nevezték ki a Falcon Bay élére.

Amandát a munkahelyén érte a hír, hogy noha még mindig executive producer volt, már nem az övé volt a végső döntés joga. Hanem Jake-é, aki ettől kezdve teljhatalommal rendelkezett. És ezzel a tulajdonképpeni lefokozással kipenderítették a menő magánirodából, ahol korábban a férjével dolgozott, és kikerült a zsúfolt, egy légterű produkciós irodába. Jake ezt a bizonyos sértést ügyesen elhallgatta előle; még a C.I.TV csapata sem tudott róla, különben figyelmeztették volna a barátai. Amanda sírva fakadt szégyenében, amikor nyilvánosan hozták tudomására az első munkanapján. Helen, Farrah és Catherine arra bátorította, hogy harcoljon a döntés ellen, Jake viszont csupán azzal indokolta a titkolózást, az árulásról nem is beszélve, hogy nem akarta keverni a munkát a magánélettel, és hogy számára létfontosságú a magánszféra most, hogy övé a vezetői szerep.

Így Amanda most itt ült az íróasztalánál, a többi asztal között, Dan Cochran csábító sliccével szemmagasságban, miközben a férfi az előző havi kiadásokat elemezgette. Csupán két hónapja ismerte Dant – az új tulaj vette fel, amíg Amanda otthon volt –, de máris megkedvelte, és nem csak a férfi lélegzetelállító szexepilje miatt. Hanem mert kedves volt, figyelmes, szinte fesztelenül közvetlen. Olivia születése előtt Amanda nem tudta értékelni az ilyen puhányságot, a veszély hiányát. Jake sose volt kedves. Izgalmas volt, kiszámíthatatlan, lobbanékony, és Amandát pontosan az ilyen tulajdonságok vonzották egy férfiban. Ettől kezdett forrni a vére – legalábbis azelőtt.

Látta Jake-et a szeme sarkából; egy hordozható masszázspadon feküdt, és forró köves masszázst vett az irodában, amelyet Amanda olyan odaadással rendezett be. Mindenki tudta, hogy ez volt a legjobb iroda az egész épületben: olyan tágas volt, hogy tíz asztal is befért volna anélkül, hogy zsúfolttá tennék. Pazar kilátás nyílt belőle az öbölre: kilométerekre el lehetett látni a part mentén és fel az erdőig a közeli sziklák tetején. Tartozott hozzá egy erkély, ahova bármikor ki lehetett lépni, ha éppen tengeri levegőre vágyott az ember. A selyemszőnyeg pedig olyan csábítóan puha volt, hogy Amanda néha lehúzta a rolót, hogy zavartalanul sziesztázhasson rajta.

Imádta azt az irodát. Most pedig meg kellett elégednie egy szabványasztallal, amelynek beragadtak a fiókjai, és ahol semmi magánszférája nem volt.

Amanda próbált nem leskelődni, ám az üvegfal túloldalán Jake éppen elterpeszkedett, és a forró köves masszázst élvezte. Bárki más már arról ábrándozott volna, hogy fogja azokat a lávaköveket, és egyenként hozzávágja őket Jake koponyájához, Amanda azonban nem ilyen ember volt. Mindenkinél jobban ismerte a férjét, tudta, mik a gyenge pontjai, és tudta, hogy ha a nap kellős közepén masszázst vesz, akkor garantáltan stressz alatt áll. Minden, ami segített neki lecsillapodni, csak jó lehetett – jó a sorozatnak, az alkalmazottaknak és Amandának. Nem akarta arra pazarolni az energiáját, hogy a fejére olvassa.

– Szembemegy a vállalati előírásokkal – jegyezte meg Dan, és rámutatott a számokra a táblázatban.

A férfi szavai visszatérítették Amandát a jelenbe, az éppen aktuális témához: a kiadásaihoz. Dan slicce még mindig szemmagasságban volt, a szűk farmerban mintha egyre duzzadt volna az a bizonyos dudor. Amandának a pír szétterjedt az arcáról a nyakára, amikor megfordult a fejében, hogy a férfinek talán merevedése van. Csak nem a dekoltázsát bámulta, mely igencsak kihívó rálátást engedett a mellére?

Valaha zavarba jött volna tőle, ám most különös dolog történt: élvezte a gondolatot, hogy Dan őt nézte, és kedvére volt a látvány. Amanda a szülés utáni hormonoknak tulajdonította a dolgot, és koncentrálni próbált.

– Nem írhatod a kiadásaidhoz ezeket a szállodai számlákat – folytatta Dan.

Amanda felállt, úgy érezte, véget kell vetnie a mocskos fantáziálásnak. A magasba nyújtotta a karját, amitől felszaladt a blúza, és észre se vette, hogy kivillant a dereka. Volt rajta egy-két terhességi csík, ám ezekre harci sebként gondolt, a testében lezajlott csoda bizonyítékaiként.

Dan egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, mintha diszkréten keresné a kényelmesebb pózt az erekciójának.

– De hiszen munkaügyben történt – méltatlankodott Amanda, és igyekezett szakmai mederbe terelni a beszélgetést.

– Ha munkaügyben történik, előre kell egyeztetni.

– Veled?

– Hogyan? – hökkent meg a férfi.

– Veled kell előre egyeztetnem a szállodai éjszakákat?

A férfi felpillantott, nagyot nyelt, és elfordította a tekintetét.

– Nos…

A habozása láttán Amanda rádöbbent, mit is mondott, és hogyan hangzott.

– Nem úgy értettem… – dadogta.

– Tudom.

– Csak úgy hangzott.

– Tudom – ismételte Dan, és felemelte a kezét, hogy jelezze, minden oké.

Ugyanebben a pillanatban Amanda is felemelte a sajátját, és a kezük zavarba ejtően összeért.

Mindketten elrántották a kezüket, mintha megégették volna magukat. A szórakoztatóipart megrengető #MeToo-mozgalom nyomán mindenki feszült volt egy kicsit.

Amanda érezte, hogy a blúza a bőrére tapadt. Lepillantott, és látta, hogy szivárgó mellei kezdték átáztatni barackszínű Armani blúzát. Két nedves folt terjeszkedett kemény mellbimbói körül. Gyorsan elfordult, nehogy a férfi meglássa őket. Egy gyors pillantás a képernyőre megerősítette, hogy meg kell etetnie Oliviát, amit a biológiai órája sajátosan jelzett.

Szerencsére ugyanebben a pillanatban megcsörrent a telefon Amanda asztalán. Amikor a füléhez emelte a kagylót, megpróbált olvasni Dan arckifejezésében. A férfi a meztelen nyakát bámulta. Amanda próbált nem belegondolni, milyen érzés lenne, ha Dan megérintené meztelen bőrét az ajkával, és a telefonra összpontosított.

– Amanda King… – szólt reszelős hangon a kagylóba.

– Ezúttal átengedem a számlákat, de a jövőben… előbb keress meg velük – súgta oda Dan, mielőtt elment.

– Úgy lesz – súgta vissza Amanda, és elnézte a távolodó férfi alakját.

– Amanda, itt Ross Owen beszél a Herald magazintól.

Amanda fogott egy-egy vattakorongot az alsó fiókból, és beledugta a melltartójába. Be kell adnia a blúzt a ruhatisztítóhoz, és keresnie kell egy másikat a jelmezesnél. Brad majd segít; ebben utolérhetetlen volt.

Miközben a második vattakorongot is a melltartójába tuszkolta, nekiszegezte Ross Owennek a kérdést:

– Miért kell mindig közölnöd, hogy „a Herald magazintól”? Tizenöt éve ismerjük egymást.

– Megszokás. Ide hallgass, elárulnád, hogy mégis mi folyik ott?

Helen már megírta e-mailben, hogy várható Ross hívása. Amanda tudta, mi a teendője: nem árulhat el semmit, de úgy kell tennie, mintha titkolna valamit. Egy ideig hallgatott, mintha azt fontolgatná, hogy beavatja a férfit.

– Bocs, de semmit sem mondhatok, és várnak egy sürgős megbeszélésre, úgyhogy mennem kell, Ross Owen a Herald magazintól.

– Mi lenne, ha vacsora közben nem mondanál semmit, míg én leitatlak, hogy kicsússzon valami a pici szádon?

– Legutóbb a te kezed volt az, ami csúszkált. – Ezt olyan hangon mondta, mintha egy rossz gyereket dorgálna. A férfi feltűnően elcsendesedett a vonal túlsó végén.

– Tudom, ne haragudj. Hadd hívjalak meg vacsorára bocsánatkérés gyanánt.

Amanda úgy tervezte, hogy egy ponton elfogadja a meghívást. A munkája részeként jó kapcsolatot kellett ápolnia a sajtóval. A férfi hallgatása pedig arra utalt, hogy többé nem fog próbálkozni. Ám egyelőre nem mondhatott neki semmit, pont azért, hogy felkeltse a kíváncsiságát.

– Majd máskor. Most tényleg mennem kell – kész bolondokháza van itt. Bocs! – Azzal letette a telefont, mielőtt Ross kérdezősködni kezdett volna, és tudta, hogy a férfi máris a gyorshívóját nyomogatja, hátha elér valaki mást a stúdiónál. Most viszont ideje volt megetetni Oliviát. Fogta a belépőkártyáját, a nyakába akasztotta, és az ajtó felé indult.

Ugyanebben a pillanatban, talán véletlenül, talán szándékosan, Jake kilépett az irodájából szűk farmerban, meztelen, masszázsolajtól csillogó felsőtesttel, és az útját állta.

– Hallottál az ötletemről? – kérdezte mosolyogva.

– Az ötletedről? – Amanda viszonozta a mosolyt. – Nem. Mi lenne az?

– Meghallgatást tartunk kivénhedt szexbombáknak.

Néhány nő felpillantott az asztalától, ám amikor látták, hogy Jake beszél, gyorsan lesütötték a szemüket.

– Helen garantálja – folytatta Jake zavartalanul –, hogy talál valakit, aki még mindig dögös. Aki a legjobb, az lesz a Falcon Bay új bestiája.

– Ja! – Amanda bólintott, szeretett volna mielőbb távozni, hogy ne szivárogjon tovább a melle. – Úgy érted, Helen ötlete? Igen, remek. Nagyon érdekesnek tűnik, de rohannom kell. Otthon találkozunk, és majd később megbeszéljük.

A férjére pillantott. Jake a homlokát ráncolta.

– Ezt meg hogy érted? – kérdezte.

– Helen ötlete volt a bestia, vagy nem?

– Nem érdekel, mit mondott neked…

– Nem mondott nekem semmit; benne volt a jegyzőkönyvben.

Jake szeme elkerekedett, és paprikapiros lett az arca, amikor rájött, hogy lebukott.

– Mióta vezetünk jegyzőkönyvet ezekről a megbeszélésekről?

– Amióta te elrendelted. Te akartad, hogy rögzítve legyen, ki mit mondott, és melyik író mivel állt elő.

Amanda szinte hallotta, ahogy kattognak a fogaskerekek a férfi fejében. Mintha a lelke szó szerint kiszállt volna a testéből, és az üres porhüvely csak a visszatérésére várt, ami elkövetkezett, amikor újra pislogott egyet. Majd elmosolyodott. Amanda már ismerte ezt az arckifejezést; annyira jellemző volt Jake-re. Szemmel láthatóan rájött, hogy csak úgy juthat ki ebből a csapdából, ha Donald Trump példájára álhírnek kiáltja ki.

– Akkor valaki elírt valamit a jegyzőkönyvben, hogy Helent fényezze. De majd én utánajárok, egyet se félj.

– Minden bizonnyal.

Amanda megpróbált kislisszolni Jake mellett anélkül, hogy hozzáérne olajos testéhez. A férfi hatalmaskodni akart, Amandának viszont se kedve, se ideje nem volt hozzá. Olivia már bömbölhetett az éhségtől.

Jake kinyújtotta előtte csillogó karját. A körülöttük ülők közül néhányan felkapták a fejüket, nyilván érezték, hogy ebből balhé lesz.

– Hová mész?

– Nem fontos – legyintett Amanda, és megpróbált elmenni mellette, miközben eltakarta a tejfoltokat a blúzán, nehogy még azt higgyék róla, hogy bezavar a munkájába az anyukalét.

Jake azonban hajthatatlan volt.

– Márpedig nekem nagyon is fontos. A főnököd vagyok. Az új tulaj nem lesz elragadtatva, ha korábban elengedem a kis asszonykámat, nem igaz?

– Hagyd abba, Jake! – szólt Amanda. Majd halkabban, hogy mások ne hallják, hozzátette: – Csak engedj el, oké? Később beavatlak.

Újra megpróbált elmenni mellette, Jake azonban közelebb lépett, és elállta az utat.

Az egyik közelben ülő nő nem bírt ellenállni – megbabonázva nézte őket, mintha szerepet játszanának a díszletben. Jake fagyos pillantást vetett rá, majd célba vette Amandát a haragjával.

– Ülj vissza az asztalodhoz, és dolgozz. Elvégre ezért fizetlek.

Mivel Amanda nem akart nyilvános veszekedést, újra megpróbálta megkerülni a férjét. Ezúttal Jake olajos kezével megragadta a karját, és összemaszatolta a blúzát. Ezt még Brad varázslatos folttisztítója sem lesz képes kiszedni. Amanda bosszúsan felsóhajtott. Néma csönd borult az irodára. Senki sem tudta, hogy ebből mi fog kisülni. Amanda odahajolt Jake-hez, olyan közel, mintha meg akarná csókolni, noha jelenleg egyiküknek sem ez járt az eszében.

– Vedd le rólam a kezed!

– Ne légy nevetséges!

Amanda kihúzta magát, mind a százhatvanöt centijét, és elvette a kezét a melléről, felfedve a tejfoltokat a blúzán, közben szótlanul meredt Jake-re. Akárcsak a többi női alkalmazott. A férfiak mind elfordították a tekintetüket.

Jake-nek végre leesett a tantusz, és észrevette, hogy mindenki őt nézi, ezért elengedte Amandát, és hátralépett.

Ahogy Amanda szégyenkezve elment mellette, belenézett a szemébe, hátha megpillantja azt a Jake Monroe-t, akibe valaha beleszeretett, akivel tizenkét éve összekötötte az életét ugyanazon a tengerparton, amelyen jelenleg egymással háborúztak. Ez az új előléptetés a legrosszabbat hozta ki a férfiból, még az apaság sem tudta meglágyítani, ahogy Amanda remélte, de azért még ott kellett lennie… vagy mégsem?

Amanda nem akarta kimutatni az érzelmeit, inkább elvégzett három mély jógabelégzést, és igyekezett lenyelni a gombócot a torkában. Anyaság ide vagy oda, nem akarta, hogy az alkalmazottak sírni lássák, ezért mosolyt erőltetett az arcára, és gépiesen elindult. Amint beilleszkedik az új tulaj – vigasztalta magát –, Jake is le fog higgadni. Ez csak átmeneti. Nem tart örökké.

Amikor a liftajtó gombjáért nyúlt, lépéseket hallott a háta mögött.

– Várj meg! – kiáltott utána Dan, a könyvelő.

Amandának jelenleg a legkevésbé sem hiányzott a társaság, de azért nyitva tartotta neki a liftajtót, amíg a férfi odasprintelt.

– Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e – mondta, és oldalra billentette a fejét.

Amanda feszülten rámosolygott, és azt dünnyögte:

– Jól, kösz – majd megnyomta a földszint gombját, ahol a bölcsőde volt. A korábbi kéjes ábránd nyomtalanul elpárolgott. Amanda már csak abban reménykedett, hogy a vattakorongok visszatartják a tejfolyamot a melltartójában, amíg Dan ki nem száll a liftből.

– Tudom, hogy nem az én dolgom – folytatta a férfi –, de szeretném, ha tudnád, hogy velem bármikor beszélgethetsz.

Amanda őszintén meghökkent. Leszámítva a legjobb barátnőit, Farrah-t, Helent és Catherine-t, az alkalmazottak közül eddig senki sem érdeklődött a hogyléte felől. Túl magasan állt a ranglétrán, túl közel Jake-hez. Mivel új volt, Dan ezt még nyilván nem tudta. Vagy ha mégis, nem érdekelte.

Ez az egyszerű, kedves gesztus könnyeket csalt Amanda szemébe. Egyetlen hajszál választotta el attól, hogy felzokogjon, amikor csilingelt a liftajtó, és sikerült elsietnie, mielőtt lejáratta volna magát azzal, hogy a férfi karjába veti magát, hogy végre átölelje valaki.