Chapter 4
803 Words
Daniel
– Száz dolcsit kapsz, ha ráveszed, hogy elmenjen veled – heccelt Doug, és a bárpultnál ülő vörös hajú nő felé biccentett.
Arról a nőről beszélt, akit félórája húztam ki az árokból. És aki tizenöt perccel később besétált a VFW-be.
Egy áprilisi kedd volt, este kilenc, ami azt jelentette, hogy az egész város a bárban zsúfolódott. A hó elolvadt, és hivatalosan is véget ért a szezon. Csak a Jane’s étkezde, meg ez a hely maradt nyitva, amúgy minden más bezárt, míg a folyó fel nem melegszik. A Jane’s ráadásul már nyolckor bezárt. A turisták leléptek, így ez a szegény, gyanútlan nő nemcsak hogy kilógott a tömegből, de ő volt az egyetlen olyan ebben a kisvárosban, aki nem volt a rokonunk, vagy nem velünk nőtt fel. Ami azt jelentette, hogy durván rá fognak nyomulni.
Gúnyos pillantást vetettem a legjobb barátomra, és szétkentem a meszet a dákóm végén.
– Mióta van neked száz dolcsid?
Brian felnevetett a bárszéken.
– Miért, neked mióta van öt dolcsid? És ha van, akkor jobb, ha nekem adod. Még mindig tartozol nekem a múltkori italok miatt.
– Sok szerencsét hozzá! – motyogtam.
Doug odaintett nekünk.
– Én beszállok. És hozzáadom az öt dolcsidat is, te pöcs – mondta Briannek. – De nem fogom én állni a teljes fogadást. A vesztesek fejenként ötvenet tesznek be, és aki ráveszi a csajt, hogy hazamenjen vele, az mindent visz.
– Hagyjátok őt békén! – mondtam, és löktem egyet. A golyók szétgurultak az asztalon, és a hatos számú egy lyukba került. – Az a nő egyikünkkel sem megy haza. Higgyétek el!
A hozzá hasonló nők, nem keverednek a hozzánk hasonló férfiakkal.
A kocsi, amit az árokból kihúztam, egy Mercedes volt. Többet ért, mint amennyit hárman kerestünk összesen egy év alatt. Arról nem is beszélve, hogy úgy volt öltözve, mintha koktélpartizni menne valami jachtra. Elegáns ruha, hatalmas gyémánt fülbevaló és gyémánt teniszkarkötő – egyértelműen csak átutazóban volt itt, és nem állt szándékában megállni egy pihenőre. Valójában meglepett, hogy egyáltalán bejött ide, ahelyett, hogy negyvenöt percet vezetett volna Rochesterig, ahol akad rendes étterem. A VFW nem épp a gasztronómiai élményeiről híres.
Doug máris nyúlt a pénztárcája után.
– Én nem veszek részt ebben – feleltem, és egy határozott lökéssel lyukba gurítottam a nyolcas golyót. – Nem szeretek más emberekre fogadni. Ő nem egy tárgy.
Doug a fejét rázta.
– Jaj, próbáld már meg jól érezni magad!
– Én jól érzem magam.
– Tényleg? Mikor voltál utoljára nővel? – kérdezte Doug. – Na, mikor? Négy hónapja, még Megannel?
– Nem akarok felszedni senkit. De azért köszi.
Látva, hogy nem jut velem dűlőre, Doug Brian felé fordult.
– És te mit szólsz? Száz dolcsi.
Brian szinte azonnal a pult mögött dolgozó Lizre pillantott.
Doug a szemét forgatta.
– Férjnél van. FÉRJNÉL. Tedd már túl magad ezen! Kezdesz lehangoló lenni. Regisztrálj egy társkereső oldalra, vagy valami. – Doug Brian felé billentette a pohár Sprite-ot. – Múlt héten egy ikerpárral találkoztam a Tinderről. Ikrekkel. – Sokat sejtetően a szemöldökét mozgatta.
Lehúztam a felest.
– Tényleg? Akkor egyszerre két nőnek is csalódást okoztál?
Brian felnevetett.
Doug nem vett rólam tudomást.
– Komolyan mondom, haver. Nem fogja elhagyni a férjét. Foglalkozz a saját dolgoddal!
Brian visszanézett Lizre. Aztán szinte végszóra kinyílt a VFW ajtaja, és Jake sétált be rendőrruhában.
Mind abbahagytuk, amit csináltunk, és azt néztük, ahogy a bárpulthoz sétál. Útközben hátba veregetett néhány embert, és a kelleténél jóval hangosabban köszönt, csakhogy mindannyian tudjuk, megtisztelt bennünket a jelenlétével.
Megkerülte a pultot, mintha övé lenne a hely, odalépett Lizhez, és színpadiasan megcsókolta. A bárban huhogás tört ki, én meg összenéztem Douggal. Micsoda seggfej!
Visszanéztem Brianre, és még épp láttam, ahogy a sértettség jele átcikázik az arcán.
A pokolba, talán mégiscsak igaza van Dougnak. Nem azt mondom, hogy nőkre fogadni a megoldás, de tényleg ideje volt már, hogy Brian túltegye magát ezen a szarságon. Liznek nem állt szándékában elhagyni Jake-et – bár jobban tenné.
Mike elsétált mellette a mosdó felé menet, Doug pedig intett neki.
– Hé, Mike! Száz dolcsi, ha ráveszed, hogy veled menjen. – A pultnál álló nőre mutatott.
Mike megállt, és a szemüvegén keresztül a nőre pillantott. Biztos tetszett neki, amit látott, mert előhalászta a tárcáját.
– Nem is tudom, ez mennyire fair így. Kapok száz dolcsit, meg egy gyönyörű nőt is!
Nevetve az órámra néztem.
– Mennem kell. Meg kell etetnem a gyereket – mondtam, és leraktam a dákót.
Doug felnyögött.
– Mindig ezt csinálod. – Legyintett. – Jól van. Akkor menj a picsába! – Aztán a vállam fölött a bárpult felé nézett, és biccentett a nőnek. – Hé, szólj egy jó szót az érdekemben kifelé menet, jó?
– Szóval azt akarod, hogy hazudjak neki? – kérdeztem, miközben magamra rántottam a kabátomat.
Brian és Mike felnevetett.
Doug nem törődött velem, és az asztalra helyezte a biliárdbotját.
– Mindjárt előveszem a titkos fegyveremet.
Elmosolyodtam, majd a fejemet rázva elindultam a bárpult felé.
- Writer
