Chapter 22

2294 Words

Jessica Egyfolytában rázom a lábam, és képtelen vagyok letörölni a vigyort a képemről. – El szeretné mesélni, hogy mitől ennyire intenzív az érzelmi reakciója ma? – kérdi dr. Warvel. – Tessék? Ja! Igen, csak… Hát, sok minden történt. – Most csak a szavakat keresi, vagy megint előjött a dadogás? Összekulcsolt kezem az ölembe teszem. – Nem, most nincs gond a beszéddel, inkább csak ide-oda ugrálnak a gondolataim. – Azt látom – mosolyog kedvesen. – Meg szeretné osztani velem? Itt biztonságban érzem magam, és tényleg szeretnék elmesélni neki mindent. De nagyon tetszik az ötlet, hogy ami köztünk van Graysonnal, az köztünk is marad. Nem számít, hogy ki mit gondol róla. Mi akarjuk így. – Nem is tudom. – Értem. Szeretném emlékeztetni rá, hogy itt nincs ítélkezés. Csak segíteni szeretném a

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD