Jessica
– Szóval meggyógyultál és szabad vagy! – kiált fel Winnie, és örömében fülig ér a szája.
– Kérlek, ne szólj róla senkinek!
Winnie kissé oldalra dönti a fejét, és úgy bámul rám, mintha most látna életében először.
– Mi? Miért tartod titokban?
– Csak.
Winnie feláll az asztaltól, és tölt magának még egy csésze kávét.
– Ennek semmi értelme! Azt már nem is említem, hogy anyától tudtam meg. Az sem volt kellemes.
– Alapos okom van rá.
Két hete történt. Tizennégy napja tartom magamban a hírt. Az első pár napon azért nem szóltam senkinek, mert nekem is emészteni kellett. Egy ideig azt hittem, most, hogy az orvos zöld lámpát adott, biztosan elájulok, vagy migrénem lesz megint, és kiderül, hogy mégsem élhetem úgy az életem, mint azelőtt. Ezért éreztem, hogy várnom kell még a szétkürt
