Grayson
– Szóval? Szerinted mi lesz a menü vacsorára? – kérdi Jessica a vaskos bejárati ajtó előtt.
– Remélem, hogy azt eszik, amit főztek! – gúnyolódom.
Ameliát a húgomnál hagytam, mert nem akartam magammal hozni, hátha nem sikerül jól az este. Ráadásul Jessicával két hete nem tudtunk kettesben lenni, és szükségem lenne egy kis magánéletre. Egyedül akarok vele maradni ma este, szerelemre vágyom, és nem akarok foglalkozni az égvilágon semmivel.
– Minden rendben lesz, Gray! – fogja meg a kezem.
Megrázom a fejem.
Atyaég, ki nem állhatom ezt a házat! Ha volt is egy csipetnyi boldogságom ebben az életben, az itt lakók miatt szertefoszlott. Most sem látok semmi mást, csak az árnyékban megbúvó dühöt és a folytonos ítélkezést. Eleve rossz érzés fog el, hogy elhoztam ide Jessicát, mert ösztö
