Grayson
Vezetek. Nem tudom, hány kilométer van még hátra, de csak nyomom, nyomom a gázt.
A gondolataim csaponganak, a szívem majd kiugrik a helyéről.
Annyira messze vagyok tőle!
Túl messze.
Mellette kellett volna lennem. Nem, bassza meg! Az otthonomban kellett volna lennie, a karjaimban kellett volna tartanom.
Olyan hülye voltam. Önző és dühös. Amikor kisétált az ajtón, összetört a szívem, mert én okoztam az egészet. Ezúttal én voltam. Csak álltam ott, és legszívesebben utána rohantam volna, de azt sem tudtam, hogy mit mondjak.
Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy elhagy.
Most pedig, atyám, tényleg bekövetkezhet, amitől féltem, és az én hibám!
Csöng a telefonom, Stella az.
– Grayson? Grayson! Most hívott apa – sír a telefonba a húgom. – Jessica! Mondd, hogy hallottál felőle
