11Avery a társalgó egyik székében ült, harangozott a lábával, és szárított marhahúst majszolva nézte, mi folyik Bikinifenéken.
– Két zsetont kaptam, amiért nem sírtam, amikor megszúrtak.
– Remek.
– Elhasználhatod a másikat, ha akarod.
– Nem, kösz. Tedd el későbbre.
– Oké. Jó a Spongyabob, de szeretnék otthon lenni. – Avery nem szipogott és nem bőgött, de könnyek kezdtek szivárogni a szeme sarkából.
– Ja, én is. Húzódj arrébb.
Avery engedelmeskedett és Luke leült mellé. Szorosan voltak, de így volt jó. Luke átkarolta Avery vállát, és kissé megszorította. Avery viszont Luke vállára hajtotta a fejét, ami valamilyen érthetetlen módon megindította az idősebb fiút. Neki is sírhatnékja lett tőle.
– Tudod mit, Maureennak van egy gyereke – szólalt meg Avery.
– Igen? Gondolod?
– Persze. Ki
