7– A kutyafáját, de szép napunk van! – mondta Gladys, miközben elvezette a fiút a salakbeton folyosón a szobája előtt. A folyosó ment tovább egy másik szárnyba – újabb ajtók, újabb szobák –, de ők elfordultak balra, egy olyan helyiségbe, ami a legsablonosabb előcsarnok volt, liftekkel.
Luke, aki általában jó volt bájcsevejben, nem szólt semmit. Biztosra vette, hogy Nicky is ezt tenné ebben a helyzetben.
– Viszont a rovarok… nahát! – Gladys láthatatlan rovarokat hessegetett és kacarászott. – Jó alaposan kend be majd magad rovarriasztóval, legalábbis júliusig.
– Amikor a szitakötők kikelnek.
– Igen! Pontosan! – Trillázva nevetett.
– Hova megyünk?
– Majd meglátod. – A nő a szemöldökét rángatta, mintha azt mondaná: ne rontsd el a meglepetést.
Kinyílt a liftajtó. Két kék inges-nadrágos f
