Beck
– Honnan tudja a nevem? – kérdezte Stella gyanakvó tekintettel.
– Leülhetek az asztalukhoz? Mindent elmagyarázok – mondtam.
Stella ugyan ráncolta a homlokát, de nem mondott nemet, úgyhogy elemeltem egy széket a szomszédos asztaltól, és leültem. Stella London volt az egyetlen szingli nő, akit meghívtak az esküvőre, ugyanis a másik két esélyem két idős hölgy volt. Az egyik ágyhoz kötve élt, a másik pedig Floridában lakott, de nem repülhetett. Egyértelműen csak tiszteletből hívták meg őket.
Stella volt az utolsó esélyem. Mindenáron meg kellett őt győznöm.
Először Stella irodájába indultam, hogy találkozzak vele. Túl komplikált volt a szituáció ahhoz, hogy e-mailben próbáljam meg elmagyarázni neki. Úgy hangzott volna a mesém, mint azoké a nigériai csalóké, akik laza százmilliót ígért
