Stella
Csak bámultam a pohár bort, amit Florence elém tolt. Amióta elmondta, mi a helyzet Karennel és Matt-tel, mindennap talált ürügyet, hogy eljöjjön az irodámba. Ez azt jelentette, hogy nem kellett egyedül innom.
Ugyanaz a bár, új üveg bor.
Az elmúlt három hét olyan volt, mintha vastag köd vett volna körül, amitől nem láttam semmit, és nem tudtam másra gondolni, csak Karen és Matt árulására.
Bejártam az irodába, de a nap végén már csak arra emlékeztem, hogy reggel leültem, délután pedig felálltam.
Továbbra sem kaptam válaszokat a kérdéseimre.
– El kéne mennetek, hogy el tudjátok mesélni, milyen ízléstelen ruhája van – mondtam.
Szegény Florence. Biztos nagyon unta már a folyamatos rágódásomat a történteken. Abba akartam hagyni. Másra akartam gondolni, de egyszerűen beleragadtam eb
