Beck
Stella tekintete a csokornyakkendőmről az államra, majd az arcomra szállt.
– Aranyosan nézel ki.
Stella a megszokottnál is szebb volt a nap lágy, arany fényében, amely megvilágította a hotelszobát. Az arca ragyogott, elbűvölő volt a kis anyajegye, és a szája formája. A rövid szoknya jó tett a szememnek. Gyönyörű lábai voltak.
– Aranyosan? – kérdeztem. – Nem vagyok benne biztos, hogy az aranyos bók.
– Talán nem bóknak szántam – felelte.
Ez a nő nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem a csipkelődésre, és már nem is emlékeztem, mikor éreztem magam utoljára ilyen jól valakivel. Egyetlen nővel sem volt még olyan nehéz dolgom, mint Stellával. Főleg nem a volt barátnőimmel. Mindig könnyed nőkkel jártam, és ezt nem szexuális értelemben mondom. Mindig tökéletesen illeszkedtek az életembe, é
