Beck
Megcsörrent a hotelszoba ajtaján a zár, és megjelent Stella, széles vigyorral az arcán, mintha várta volna a találkozásunkat. Az arckifejezése majdnem kidöntött a székből. Mintha tökéletesen boldoggá tette volna, hogy látott.
Rohadt jó érzés volt.
– Hány védtelen kis nyírfajdot gyilkoltál meg? – kérdezte, ahogy lerúgta a cipőjét.
Letettem a telefonomat és teljes figyelmemmel felé fordultam. A haját kontyba tűzte a feje tetején, az arcát pedig nem sminkelte ki.
Gyönyörű volt.
– Vicces vagy. Egyébként büszke lennél rám… – hívtam közelebb egy bólintással.
– Igen?
Amikor elég közel ért, megfogtam a kezét, és a combjaim közé húztam.
– Összebarátkoztam Henryvel. Egész nagy rajongód.
A hajamba túrt.
– Komolyan?
– Igen. Nagyon kedvel téged. És úgy tűnt, hogy nincs oda Mattért.
–
