Stella
Még futás után is jól nézett ki. A csillogó arca, a lüktető mellkasa… már-már túl sok volt. Nem meglepő, hogy elvonta a figyelmemet az elmúlt napokban.
– Gyönyörű vagy – mondta Beck a hotelszoba bejárati ajtajából.
Még ő sem tudta elfeledtetni velem a szégyent, amit egyszerűen képtelen voltam lerázni.
– Szerinted fogsz ma találkozni Henryvel? – kérdeztem.
Beck csak a vállát vonogatta, és levette a pólóját. Tegnapelőtt kihurcolt az étteremből, azzal a kifogással, hogy beszélnie kell velem. Sosem örültem még annyira senkinek, de Becknek üzletelnie kellett volna Henryvel, aki tegnap a családját látogatta meg, ezért nem vett részt a túrán. Lehet, hogy elúszott Beck lehetősége.
– Vissza kellett volna küldenem téged Henryhez. Megvárhattalak volna a kocsiban.
– Ezt már elmondtad. És
