Megpördültem a csobbanásra, de csak a koncentrikus köröket láttam fodrozódni a vízen. A Balaton nyugodt volt, senki nem fürdött azon a szakaszon, a stég üresen nyújtózott, csupán a fűzfa őrizte az apró parti tisztást. Hirtelen egy kezet éreztem a bokámon, ami feljebb kúszott a combomra, megragadta a derekam, és lerántott a mélybe…
Levegőért kapkodva bukkantam fel, majd rávetettem magam a támadómra.
– Véged van! – kiáltottam, és lenyomtam a víz alá, de ő átölelt, és lehúzott magával. Szorosan tartott, a testünk összefonódott, nem küzdöttem, sokkal erősebb volt nálam. Soha nem értettem a filmekben, hogyan tudnak csókolózni a víz alatt úgy, hogy közben nem megy tele az orruk vízzel… Még most sem értem. Prüszkölve, köhögve bukkantunk fel, a romantikusnak szánt aktus szó szerint vízbe veszett
