Másnap borongós hangulatban ébredtem. Semmi más nem járt a fejemben, csak az, amit Ádám elhallgatott előlem, és újra felmerült bennem a kérdés, vajon miért vagyok itt. Miatta? Egy férfi miatt költöztem Magyarországra vagy én magam akartam ezt a panziót vezetni? Tudtam, le kell tisztáznom a gondolataimat, mert az nem lehet, hogy valaki másért, valaki más álmaiért éljek itt. A kérdés csak az volt, vajon én is erre vágyom-e. Valóban ez az álmom? Akkor is itt lennék, ha Ádám nem lenne? Magamért csinálom? Mert ez a legfontosabb, erre már korábban rájöttem. Ha folyton más álmait élem a sajátjaim helyett, egy idő után úgy érzem majd, hogy becsaptam magam. Élhettem volna másképp, jobban, úgy, ahogy nekem megfelel? Ez egy fogas kérdés volt, úgy sejtettem, nem a zuhany és a felöltözés között kapom m
