ÜNNEPI UZSONNA
A nyitott ablaknál állt és kinézett az udvarra. A udvar – közepén a hatalmas fával – kedvesen vidékies volt. A fa alatt egy nő ült fonott kertiszékben és olvasott. Előtte kislány ugrált kötélen, valószerűtlenül karcsú, törékeny mozdulatokkal. A házak mögött pedig a Dunát lehetett érezni a homokos parttal és az emelődarukkal.
A fiú a szürke égre pillantott. Eső lesz, eső. Aztán az ünnepi uzsonnára gondolt, az első ünnepi uzsonnára papa nélkül. De hát miért is mennek el? Ha beszélni lehetne anyával, ha meg lehetne magyarázni neki…
Apró, otthonos zörejek hallatszottak a háta mögül. Becsukódott egy ajtó, gyors lábdobogás. Igen, ez anya. Készülődik. Milyen képet vágnak a rokonok? Bizonyára sokáig szorongatják a kezét és némán a szemébe néznek.
Visszahúzódott a cellaszerű kis
