HAVAS JÁTÉKOK
Guszti, Králik Guszti, a hentesüzlet ajtajában állt és a havas utcát nézte. Nagy, lusta pelyhekben kavargott a hó, a kocsiutat már feltöltötte a járdáig és lassan lassan, mintha befedné a kis boltokat is a házakkal. Távolabb a tér elomló, fehér foltja, a hótól roskadozó, sovány fákkal. Közel volt most a tér az utcákkal és a vonat füttye a pályaudvarról.
– Csak így kabát nélkül, Králik úr?
Valaki benyomult Guszti mellett az üzletbe. A fiú pedig úgy állt sínadrágban, sötétpiros szvetterben, sportsapkában, akárcsak egyenesen bele akarna rohanni a hóba. Legjobb lenne fölmenni a szánkóért, aztán ki a térre! De minek? – hiszen már biztosan kint van a Habetler, meg a Nagy Misa és a Vay Ádám utcai fiúk. Fölülhet ő akárkinek a szánkójára! Talán már verekednek is, mert a Vay Ádám ut
