A BESÚGÓ
A roppant zúgás mindent betölt, és szinte már nem is hallani. Az öregasszony egy kép előtt áll, félrecsuklott fejjel. Lehetetlenül vékony szája hangtalanul mozog. Olykor a kendőjéhez kap. Szakállas, komor arc mered rá a képről, csöppet se vigasztalóan. Inkább mintha helyeselné a repülő zúgását, az elhaló kis zajokat: hisztériás ajtócsapkodást, egy távoli rádió tompa kattogását. Az öregasszony felső ajka felhúzódik. Elfordul a képtől. Az ablakhoz csoszog, de mintha félne kinézni. Üres foltok az utcán. Egy ember fut a kocsiúton, kihívóan csattognak a lépései. Az égen repülők vonulnak át. Aztán eltűnnek, a zúgás is elhal, de a ház még mindig nem nyugszik meg. Igen, remeg, és az anyó valahogy tovább is hallja a zúgást. Az ajtóhoz botorkál, fölrántja.
Piros sálas férfi áll a lépcsőné
