KÖNNYEZŐ FÁK
Mezítlábas, klottnadrágos fiú futott végig a Nagyfuvaros utcán.
– Itt a verklis!
Barnára sült bőrén olajosan ragyogott a nap, fekete talpa csattogott a kövezeten. Lehajolt, a járda széléről felkapott egy szalmaszálat, és a szájába dugta. – A verklis! Itt a verklis!
Fekete hajú cigánylányok jöttek a tér felől összefogózva, súlyos hajuk összeborult, mint a fák koronája. Sámlik, hokedlik a kapuk előtt, egy tetovált karú, kék trikós férfi újságot olvasott. Fölnézett, ölébe eresztette a lapot, és azt mondta: – Akkor hát táncolunk.
A cigánylányok énekelve mentek az utca közepén, mögöttük két baka. A gyereknek már csak a hangját lehetett hallani, ahogy föl-fölkiáltott: – Itt a verklis!
Valahonnan a Mária Terézia tér felől jött a verklis. Csontos, barna arcát a ritkás, fehér sző
