TIBOR
Tibor, a gúnár úgy mászkált a baromfiudvarban, mint egy komoly, kissé stréber diák. Okosan, szemtelenül félrehajtotta fejét, figyelmesen megkopogtatott minden kis fadarabot. A két kis libát nem szerette túlságosan. Ostoba fecsegésük csak zavarta. Azért úgy délután elsétálgatott velük, komolyan és előkelően, mint egy idősebb testvér, aki már vitte valamire az életben. Elza kisasszony a tyúkokra panaszkodott.
– Sokra tartják magukat. Aztán a múltkor is átmentek a tanyára. Kettőt lelőttek. Szép kis társaság. – Elza kisasszony csőrét közel dugta Tiboréhoz. – Mondja csak, igaz, amit a Spitzerékről beszélnek? Már napok óta nem láttam őket.
– Semmit se tudok róluk. Egyáltalán semmit.
Mindent tudott erről a családról. Idősebb libák voltak, tekintélyesek, és annak idején sok mindent megma
