BOGÁR
Tulajdonképpen alattomos fickó. Néha úgy kedvesen hozzádörgölődzik egy lábhoz. – Kutya, kedves kis kutya… Erre apró, éles fogaival jól beleharap, a boka táján. Röhögve elgurul, mint egy fekete pamutgombolyag. Mióta az erdész eladta, nem nagyon bízik az emberekben. Mert hát az mégis csúnya dolog volt. Hozzászokunk valakihez, együtt csavargunk, elég, ha az öreg szakállas csak ránk néz, és már tudjuk a dolgunkat. Aztán megjelenik egy sima képű alak, éppen csak pár pihe a feje búbján, olyan bután néz a vizenyős szemével. – Kedves kutya ez, Mihály. – Eszes – bólint a szakállas. Ő meg hiába hívja, hogy gyere már, hagyd itt ezt a tökfilkót. Belekap a nadrág szélibe is, mire elrúgják. – Hát mennyiért adja, Mihály? – Az erdész összevonja a szemöldökét. Ebben a pillanatban olyan idegen az arc
