VENDÉGEK A PALACKBAN
Azt mondta a főnök, amikor felvett. – Kemény öklű ember kell ide, sok a verekedés. – Hatalmas, hordótestű ember a főnök, kigombolt kabátja alatt bőrmellény, széles arcán feszül a bőr. Úgy néz, hogy ütést várok. A moziban ilyen a seriff. Aztán még mást is mondott. –Előttem igyon, ha inni akar, de ne a hátam mögött. Összetöröm a csontjait, ha rajtakapom. Előttem igyon. – Mit lehet erre mondani? Semmit. De hogy kemény öklű fickó kell ide, hát, azt hiszem, azzal nem lesz baj. Azelőtt a Mátyás téri kocsmában voltam, meg a Szilágyi utcában. Tudom, mi a verekedés.
Naphosszat az üzletben van a főnök. Látni nem lehet. Akkora a forgalom, de a hangját mindig hallom. Olyan az, mint amikor sziklákat görgetnek. Annál csöndesebb a felesége; a kasszában ül, és meg se szólal. Előtte
