A GYEREK
Ki mondta, hogy a vörös Misi nem tud gyerekkel bánni? Kézen fogva vezet egy kis szőke gomolyagot a nagykörben. Közben vigyáz, ó, nagyon vigyáz, hogy ne lépjen nagyokat. De igazán olyan ez a gyerek, mint egy gomolyag. És mégis van lába: kedves, rózsaszín húsos lába, pihés nyaka, valószínűtlenül apró füle, pisze orra. Fölfelé tartja az orrát, mintha arra várna, hogy beleessék valami. Olykor megáll. Körülnéz. Összehúzza a szemöldökét, és rém komoly képet vág. Misi is körülnéz.
Szinte lángol a tér. A csúszda izzik a napfényben. A vézna fák valahogy még jobban összezsugorodnak. Nem adnak árnyékot. Az égen apró, fodros felhők.
Alig látni az éles naptól. Alakok válnak ki a tájból. Egy dugóformájú meg egy hosszú, nyurga. Vaputa meg Csungi. Lassan jönnek, de hát miért is sietnének? Megá
