ARCOK ÉS ÁRNYAK
A fiú közel húzta székét az ablakhoz. Kibámult az utcára, mintha többé már nem is akarna a szoba felé fordulni. Eső mosta az ablaküveget. Szemben a félig leszakadt ház, akár egy csonka könyök. A kapunál két-három kézikocsi, azon szekrények, díványok. Öblös karosszék, mint egy nagyon öreg ember, aki hosszú évek óta ki se mozdult szobájából és most egyszerre kitették az utcára. Puhakalapos férfi szaladt a járdán, puskával a vállán. Befutott egy kapuba, aztán, mintha cseresznyemagokat ropogtatnának, lövöldözés hallatszott. Kinyílt egy ablak. Egy nő fölugrott a párkányra, de hátulról elkapták a derekát. Kesernyés, kékeszöld fénnyel meghasadt az ég. A házak még szürkébbek, elhagyatottabbak lettek.
A fiú felállt. Valaki mocorgott mögötte, az apja beszélt halkan, egyenletes hang
