20:
Hari Seldon hátradőlt székében abban a kis falifülkében, amelyet Dors Venabili közbenjárására jelöltek ki a számára. Elégedetlen és frusztrált volt.
Ami azt illeti, bár ezt a kifejezést használta gondolatban, tudta, hogy ezzel valójában durván alábecsüli az érzéseit. Ugyanis nem egyszerűen csak elégedetlen volt, hanem egyenesen tajtékzott, annál inkább, mivel azt sem tudta biztosan, hogy miért dühös ennyire. Mire és kire? A történelemre? A történelmi munkák íróira és szerkesztőire? Vagy a világokra és lakosaikra, akik létrehozták ezt a történelmet?
De bármi volt is haragja tárgya, nem igazán számított. Az viszont annál inkább, hogy a jegyzetei, az új tudása, minden hasznavehetetlennek tűnt.
Immár csaknem hat hete tartózkodott az egyetemen. Már a legelején sikerült találnia magának
