Előjáték az Alapítványhoz

A SZERZŐ ELŐSZAVA Amikor megírtam az „Alapítvány”-t, amely az Astounding Science Fiction magazin 1942. májusi számában jelent meg, még fogalmam sem volt róla, hogy egy olyan történetsorozatba kezdtem, amely idővel hatkötetesre és (eddig) összesen 650 000 szavasra duzzad. Azt meg végképp nem sejtettem, hogy egyesülni fog a robottörténeteimet, valamint a Galaktikus Birodalom eseményeit bemutató elbeszélésekkel és regényekkel, amelyek összterjedelme (ismét csak: eddig) 14 kötet és csaknem másfél millió szó. Ha az olvasó megvizsgálja e könyvek eredeti kiadási dátumait, látni fogja, hogy 1957 és 1982 között egy huszonöt éves szünet következett, amely idő alatt nem adtam hozzá semmi újat ehhez a sorozathoz. Ennek nem az volt az oka, hogy abbahagytam az írást. Épp ellenkezőleg. Valójában ez alatt a negyedszázad alatt teljes gőzzel írtam, csak épp más dolgokat. Az, hogy 1982-ben végül mégis visszatértem a sorozathoz, nem a saját ötletem volt, hanem az olvasók és kiadók felől érkező, idővel elsöprő erejűvé váló kettős nyomás eredménye. Mindenesetre a helyzet elég bonyolult lett ahhoz, hogy úgy érezzem: az olvasók talán örülnének a sorozathoz mellékelt valamiféle útmutatásnak, mivel az egyes részeit nem abban a sorrendben írtam, amelyben (esetleg) olvasni kellene azokat. A Doubleday Kiadó gondozásában megjelent mind a tizennégy kötet a jövő egyfajta történelmét kínálja; talán nem teljesen következetesek és ellentmondásmentesek, mivel eleve nem is terveztem, hogy összeegyeztetem őket. A könyvek időrendi sorrendje (a jövő történelem eseményeinek bemutatása, és nem a megjelenésük szempontjából) az alábbi: 1. The Complete Robot (1982). Ez összesen harmincegy, 1940 és 1976 között publikált robotnovella, és magában foglalja a korábbi, Én, a robot (I, Robot, 1950) című gyűjteményemben található összes történetet, melynek megjelenése óta mindössze egyetlen új robotnovellát írtam. Ez a „Robot Dreams” (Robotálmok), amely mindeddig még nem szerepelt egyetlen Doubleday-kötetben sem. 2. Acélbarlangok, megjelent magyarul Gyilkosság az űrvárosban címen is (The Caves of Steel, 1954). Ez az első robotregényem. 3. A mezítelen nap (The Naked Sun, 1957). A második robotregényem. 4. A Hajnal bolygó robotjai (The Robots of Dawn, 1983). A harmadik robotregényem. 5. Robotok és Birodalom (Robots and Empire, 1985). A negyedik robotregényem. 6. Az űr áramlatai (The Currents of Space, 1952). Ez az első Birodalom-regényem. 7. A csillagok, akár a por (The Stars, Like Dust, 1951). A második Birodalom-regény. 8. Kavics az égben (Pebble in the Sky, 1950). A harmadik Birodalom-regény. 9. Előjáték az Alapítványhoz (Prelude to Foundation, 1988). Ez a legelső Alapítvány-regény (habár mindeddig ezt írtam utoljára).1 10. Alapítvány (Foundation, 1951). A második Alapítvány-regény. Ez valójában négy különálló, eredetileg 1942 és 1944 között publikált történetből álló gyűjtemény, a könyv számára utólag, 1949-ben megírt bevezető résszel kiegészítve. 11. Alapítvány és Birodalom (Foundation and Empire, 1952). A harmadik Alapítvány-regény, amely két történetet foglal magában, és eredetileg 1945-ben jelent meg. 12. Második Alapítvány (Second Foundation, 1953). A negyedik Alapítvány-regény, amely szintén két – eredetileg 1948-ban és 1949-ben kiadott – történetből áll. 13. Az Alapítvány pereme (Foundation’s Edge, 1982). Az ötödik Alapítvány-regény. 14. Alapítvány és Föld (Foundation and Earth, 1983). A hatodik Alapítvány-regény. Vajon a jövőben tovább bővítem újabb kötetekkel a sorozatot? Nem kizárt. Elvileg be lehetne szúrni egy új könyvet a Robotok és Birodalom (5) és Az űr áramlatai (6), valamint Az Alapítvány előtt (9) és az Alapítvány (10) részek közé, és persze több más ponton is. Azonkívül akár tovább is szőhetem a történetet az Alapítvány és Föld (14) után további, tetszőleges számú folytatással. Persze csak bizonyos józan korlátok között. Amúgy sem hiszem, hogy örökké élnék; azonban szándékaim szerint kitartok, ameddig csak lehetséges. Isaac Asimov A MATEMATIKUS I. CLEON – …Az Entun-dinasztia utolsó galaktikus császára. A galaktikus kor szerinti 11 988-ban született, vagyis ugyanabban az évben, mint Hari Seldon. (Úgy vélik, hogy Seldon születési dátumát, amelynek pontosságát egyesek megkérdőjelezik, talán utólag igazították hozzá Cleonéhoz, akivel Seldon – röviddel a Trantorra érkezése után – elvileg személyesen is találkozott.) Miután I. Cleon 12 010-ben, huszonkét éves korában megörökölte a birodalmi trónt, uralma a béke és nyugalom különös intervallumát képviselte azokban a nyugtalan és zavaros időkben. Kétségtelen, hogy ez elsősorban vezérkari főnöke, Eto Demerzel kivételes képességeinek köszönhető, aki oly gondosan kitörölte nyomait a nyilvános feljegyzésekből, hogy gyakorlatilag alig tudunk róla valamit. Maga Cleon… ENCYLOPEDIA GALACTICA2