Chapter 3
1079 Words
(KATONAZENE)
Szólt a zene a fürdő kertjében. Katonazenészek játszottak, kövér, nagy bajuszos karnagy vezényelt. Hátul, a székeken üresen tátongó hegedűtokok, a kürtök huzatja.
Párok a pavilon körül. Világos ruhás, nagy kalapos nők, szürke meg fekete öltönyös férfiak. Egy férfi szivarra gyújtott. Elmélázva fújta a füstöt, úgy hallgatta a zenét. Fehér ruhás nő hátradőlt a padon, hanyagul lóbálta az ernyőjét.
János elindult a pad felé, de valaki megfogta a karját.
– Régen volt itt zene – mondta Kálmán bácsi.
Ő még mindig a fehér ruhás nőt nézte. Katonatiszt a pad mellett, tollas csákóban. Könnyedén meghajol, és már a nő mellett ül.
– Ne hidd, hogy a tiszteknek könnyebb. – Kálmán bácsi is hátrafordult. – Egy percig se hidd.
A pavilon körül köröztek.
– A montenegrói ezred ad zenét. Ki tudja, holnap már kint vannak a fronton. Hallottál a rácországi hadjáratról?
Vontatóhajók úsztak lefelé a Dunán. Hosszan elnyújtott kiáltások. Méla, borús ködkürtök.
Kavicsdombok végig a Duna-parton.
János megállt.
– Kálmán bácsi látta a kavicsgyűjteményemet?
– Láttam. És azt is hozzátehetem, hogy nemigen bukkantam még ilyen gyűjteményre. De a legszebb darabot mégiscsak én hoztam neked.
– Az arabot.
– Hát te mindenesetre annak nevezted! – Kálmán bácsi felnevetett. – Nagy darab, lapos, kávébarna kavics. Fiuméból hoztam.
– Amikor a Park Szállóba költöztünk, még megvolt. – János elgondolkozva nézte a kavicsdombokat. – Csak amikor aztán… Miért költöztünk mi annyit apával?
– A Fisutól is sok kavicsot kaptál. Emlékszel a Fisura? Ott volt drogériája a Vár mellett, és anyád egy időben csak hozzá járt.
Szólt a zene a fürdő kertjében. Kálmán bácsi és János a pavilon körül járkáltak.
Hatalmas, sötétzöld palack a fürdő kapujában. Víz tört föl belőle, párásan remegő sugárban.
– Leköti a gyomornedveket – bólintott Kálmán bácsi. – A császár soha nem ivott más vizet, innen vitték neki.
Be lehetett látni a fürdőbe. Az úszómedence is olyan párás. Kopasz, hegyes szakállas férfi és egy telt nyakú nő a medence szélén. A férfi csíkos úszótrikóban, a nő buggyos, fodros fürdőruhában. Lábukat a vízbe lógatták.
– A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt. – Kálmán bácsi Jánoshoz hajolt. – Külön kabinja volt. Akárcsak annak a bizonyos udvarhölgynek.
– Csak nem azok ott?
– Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót!
Apró, földbe roskadt házak vették körül a fürdőt. János a szűk kis utcák felé fordult.
A zene elhallgatott.
– Szünetet tartanak a montenegróiak – mondta Kálmán bácsi.
Tompa fényű szobák a kis házakban, barna bútorokkal.
– Almárium. – János elmosolyodott.
– Itt mindenütt megtalálod. Meg a befőttesüvegeket a szekrény tetején.
Egy nő ágyazott. Dobálta, paskolta a dunyhát, a párnát. A katonakarnagy az ágy szélén ült, a derekát masszírozta. Csákója az asztalon, zubbonya kigombolva. Ő meg csak ásítozott, a derekát nyomogatta.
– Ledől egy kicsit – mondta Kálmán bácsi.
Fej fej mellett úsztak: János és Kálmán bácsi. Rajtuk kívül nem is volt más a medencében. Lassan úsztak. Eszükbe se jutott volna, hogy versenyezzenek. Kálmán bácsi öreg, pikkelyes karja kiemelkedett a vízből. Pár pillanatig a levegőben hagyta, mint valami csöpögő rudat.
– Nem tudom, beszélt-e apád arról a bizonyos albumról, amit Rudolffal szerkesztettek.
Hosszú padsorok a medence mellett. Üres padsorok. Egy frottírköpenyes férfi gubbasztott csak az egyik pad végén.
– Hogy jobban megvilágítsam a helyzetet, tulajdonképpen apád volt a szerkesztő, Rudolf teljesen szabad kezet adott neki. A Monarchia vasúthálózata.
– Vasúthálózat? Apa nem foglalkozott ilyesmivel.
– Apád sok mindennel foglalkozott.
– De mégis… vasút…
A korlátba kapaszkodtak. A korlátba kapaszkodva lógtak a medence szélén. Csorgott róluk a víz, ahogy kiáztatták magukat.
– Sokan várták az album megjelenését. – Kálmán bácsi felhúzódzkodott. Egyetlen éles könyök lett. – Nem is annyira nálunk, mint külföldön. Főleg Angliában. – Visszacsúszott a vízbe.
– Miért éppen Angliában?
– Rudolf angolbarát kapcsolatai közismertek. – Lehalkította a hangját. – Itt, ebben a fürdőben, nemcsak a szerelmével találkozott. A hátsó kabinsoron komoly tanácskozások folytak a brit birodalom képviselőivel. Ezekről a tanácskozásokról sajnos elég korán értesültek az udvarnál.
A frottírköpenyes alak szivarra gyújtott.
– Néhányan Porkusch fürdőmestert tartják a besúgónak.
– Az a frottírköpenyes?
Kálmán bácsi nem felelt. Egy darabig szótlanul lógtak a korláton. Majd az öreg alig hallhatóan:
– A szerelmi légyottokkal nem nagyon törődtek az udvarnál, de ezeket a megbeszéléseket nem nézték jó szemmel.
A medence szélén ácsorogtak. Két elnyúlt, kiázott fürdőtrikó.
– Apád ugyan rendszeresen kapta a pénzeket, de kissé lassan dolgozott. És meg kell mondanom, a munka jelentős része rám hárult. Mindegy, erről most már ne beszéljünk. Régi barátság fűz apádhoz, és hát Rudolfért aztán igazán mindent megtettem volna. – Felemelte a fejét. – Mint ahogy neked is meg kell tenned mindent.
– De hát…
– Porkusch fürdőmesterrel ne törődj. Ha csak megmozdul, a kabinosok végeznek vele.
János lekuporodott a kőre. Vissza akart mászni a medencébe, de Kálmán bácsi elkapta a karját.
– Nem, nem, Jánoskám! Ezt meg kell tenned. Ki kell mosnod a sebet.
– Miféle sebet?
– A tragédia után sikerült elrejtenünk a trónörököst. Képzelheted, milyen állapotban! Te még segíthetsz rajta. Te vagy az egyetlen, aki…
Elhallgatott. Arra a férfira nézett, aki ott állt mellettük. Rövidre nyírt, fehér haj, barnáspiros arc. Fehér atlétatrikó, fehér nadrág.
– Tőle aztán igazán nem kell tartanunk – bólintott Kálmán bácsi. – Egyébként Kovács úr visz majd el Rudolfhoz.
Kovács úr és János elindultak a szűk kabinsoron.
Homályos ablakok. Fullasztóan nehéz levegő. Oldalt egy-egy gyúrópad, lepedőhalmazzal. Kiszáradt úszótrikók az ablakkilincsen, fürdőköpenyek. Gereblyék a sarokban, meg mindenféle kertészszerszámok. Csövek a falon, mint egymásra tapadt kúszónövények.
Az egyik kabinajtó félig nyitva. János, úgy elmenőben, belesett. Övig meztelen, kövér férfi aludt odabent, fejét a falhoz dűtve.
Az atlétatrikó fehér foltja János előtt. Víz zuhogása. Mintha azokon a tekervényes csöveken át ömlene egyre vadabbul. A falak mögül.
– Már megint kieresztik a vizet. – Kovács úr megállt. – Idegen fürdőkbe eresztik. A Rudasba meg a…
Intett Jánosnak, hogy várjon egy kicsit, azzal eltűnt.
Csukott kabinajtók. Az egyik mögött a trónörökös.
Egy gereblye megcsúszott a falnál. Lezuhant. Ott feküdt a kabin előtt. János csak nézte azokat a hatalmas, rozsdás fogakat. Az egyik félig kitört. A gereblye, ezekkel az irtózatos fogakkal, végignyúlt a folyosón.
– Vigyék innen ezeket a szerszámokat! – János futni kezdett. – Vigyék innen!
A kisvasút kifutott az alagútból. Fűvel benőtt sínen szaladt, fűvel benőtt, elvadult kertben. Roskatag pavilon a kert közepén. Abban egymásra dobált gereblyék, ásók.
János kihajolt a vonat ablakán. A kert… A fürdő gazzal benőtt épülete… A kapu előtt félig földbe temetett, megfeketedett palack. Az ablakok bedeszkázva. A deszkák résein át látni lehetett az üres medencét.
János eltűnődve nézte.
– A Fisuval jártunk ide. A Fisuval meg a Kádár Micuval.
- Writer
