(AZ UTOLSÓ KONFLISKOCSIS)
Apa a Barlang Mozi előtt ácsorgott. A plakátot nézte, szivarozott. Közben, úgy a szeme sarkából, ravaszkás mosollyal figyelte Jánost. Most nem lóghatsz meg, öreg. Körülbelül ez volt a mosolyában.
János különben egy lelket se látott a városban, ahogy a zsidótemplom felől jött. Megvakult, nappali kirakatok. Hatalmas, szürkészöld nyomdagépek egy pinceszerű helyiségben. Üres madárkalitkák. Üres gyerekkocsik. Üres utcák.
Az az egy alak a Barlang Mozinál.
– Anyádat fent hagytam a Balogh Böskének – Apa nem fordult meg, ahogy János megállt mellette.
Furcsa ez a kalapja, gondolta János. Még sose láttam barna kalapban.
– Egy dán kollégától kaptam – mondta apa.
Fény hintázott az utcákon. Mintha most locsolták volna őket.
– Persze, a tereket nem locsolják. – Apa elfor
