(TERÉZ-TEMPLOM)
– Nem megy fel az Emmiékhez? – Az asszony felintett a negyedik emeletre.
– Miféle Emmiékhez?
– Az Emmi annyit nyúzza a papát. – Csúfondárosan utánozva. – „Mikor hozza már el a kedves fiát? Mikor jön már el a kedves fia?”
– Nem is ismerem.
– Nem is kell. – Az asszony elhallgatott. Aztán nagyon csöndesen: – Az Emmi bátyja vöröstengerész volt. Többször bevitték, igen. Az Emmit is.
– A bátyja miatt?
– Nem csak a bátyja miatt. Egy vörösparancsnok járt hozzá. Egy monitorkapitány.
Zene hallatszott bentről. Apa hangja:
– Bármikor adhatnék nyilvános hangversenyt. Minek? Mondja, minek?
– Kivégezték a monitorkapitányt.
A konyhaablaknál álltak.
Az asszony végtelen gyöngédséggel nézett rá.
– Az édesapja annyit beszél magáról… dicsekszik a fiával. – A konyha végébe húzta, eg
