(BARLANG MOZI)
Az asszony a Barlang Mozi előtt várta. Ingerülten mosolygott, mint aki már régen itt ácsorog a sarkon. János elé ment, és rámutatott egy kirakatra.
– Miért nem veszi meg nekem azt a prémet?
Vékony kis nyestprém az üveg mögött. Olyan nyúzott, koszladt.
– Az Emminek megveszi? – Az asszony közel húzódott Jánoshoz.
– Miféle Emminek?
– Tudja, aki ott lakik nálunk a házban.
– Nem is ismerem.
– Pedig az Emmi annyit nyúzza a papát. – Csúfondárosan utánozva: – „Mikor hozza már el a kedves fiát? Mikor jön már el a kedves fia?”
– Mondom, hogy nem ismerem.
– Jobb is. Bakák járnak az Emmihez, bosnyák bakák.
János még mindig a prémet nézte. Majd anélkül, hogy az asszonyhoz fordult volna:
– Apa már kijött a moziból?
– Nem tudom. – Az asszony kissé elhúzódott. – Nem járunk mozi
