(FÉSÜLKÖDŐ)
Kényelmes szoba volt. Kényelmesebb már nem is lehetett volna. Tulajdonképpen egyetlen hatalmas, barlangszerű ágy. Ha János előmászott a párnák közül, és félrehúzta a sárgásbarna selyemfüggönyt, egy olyan erkélyfélén találta magát. Hasra feküdt, állát tenyerébe támasztotta, lebámult.
Odalent kőkerítéssel körülvett kert. Apró, gomba alakú asztalok. Középen a zenészek pavilonja.
Apa tűnt fel a kertben, egy magas, barna nővel. A nő a kezében tartotta a kalapját, fejét hátradűtötte apa vállára. Két pincér kísérte őket az asztalhoz. Apa odafordult az egyikhez. – Örülök, hogy idekerült, Kapás úr! Ez mégiscsak más, mint a Szimplicsek. – Kapás úr mosolyogva meghajolt. Színes ernyőt nyitott ki az asztal fölött. Apa és a nő eltűntek az ernyő alatt.
Eltűntek az asztalok.
Hatalmas sáto
