(GYÓNÁS)
A magas, barna nő János felé intett. Az meg akarta fogni a kezét, de a nő elsiklott.
– Most nem lehet, Jánoska! – Egy pillanatra közel hajolt hozzá. – Templomba kell mennem… gyónásra. Tudja, berendelt egy pap. Ha látná! Szikár, öreg pap, és csak úgy berendelt magához. A vonaton kapott el. Bementem a fülkébe, és ő már ott ült. Lehajoltam, és kezet csókoltam. Ő meg azt mondta, hogy térdeljek le. Képzelje, le kellett térdelnem, és aztán, amit akkor kaptam! Most pedig nem szabad elkésnem… kikapok, nagyon kikapok, rettentőőőeeen…! Amit a vonaton kaptam, az még csak kóstoló volt, az még csak kóstoló se volt. Elkísér? Eljön velem? El akar kísérni?
A templomban kávéztak. A csontos arcú, szikár, öreg pap és a nő. A homályos templom közepén ültek, egy kis barna asztalkánál. Porceláncsész
