(ÉVA)
Orvosok egy réten, fehér köpenyben. Az egyik unott képet vágott, a másik mosolygott. Egy szakállas odadőlt a fához, cigarettára gyújtott. János előrejött, zavartan hunyorgott. Hirtelen oldalt lépett. Levágott egy ösvényen, futni kezdett a fűvel benőtt völgyben.
Hegyoldalon futott lefelé. Apró kövek gurultak mellette.
Villamos kanyargott odalent. Eltűnt a fák között. Előbukkant, majd megint eltűnt.
Valaki feléje intett. Puhakalapos férfi a fánál. Levált a fáról. Jánoshoz lépett, karon fogta.
– Magához feljárt egy kis nő – mondta a puhakalapos.
– Több is.
– Bennünket csak egy érdekel. Tudja, aki svéd útlevélre pá-lyázik.
– Svéd útlevélre?
– Ne vágjon olyan hülye képet.
Villamos jött. A kocsi lassított, ahogy odaért. A puhakalapos feldobta Jánost.
Egy csomó hátizsák. Valóságo
