(STÓFIÁN)
A pályán állt, úgy a félvonal táján.
Bent sétált a kapuban. Megzörgette a hálót. A kapufához dőlt. Összefont karral nézte a pályát. Mint a kapus, amikor támadásban van a csapata.
A lelátón senki. Akárcsak a tribünökön.
Megpillantotta a géppuska csövét, ahogy feléje meredt onnan fentről. Füles sapkás alak a géppuska mellett, mélyen kihajolt.
Egy csoport fegyveres bukkant fel a lelátón. A padok között levonultak, eltűntek az öltözők felé.
János kifutott a kapuból. Levágtatott a fegyveresek után. De azok már eltűntek. Nem volt más, csak az üres folyosók. Lépéseket lehetett hallani. Mintha labda döngene.
Vágott lőrések a folyosó ablakai. Sálas, télikabátos alakok hasaltak a lőréseknél. Mellettük puska, gépfegyver.
– Az osztagosok már elérték a rakpartot – mondja az egyik.
–
