(RÉGI OSZTÁLYTÁRSAK)
Öreg, pecsétes télikabát rádobva egy matracra. Száradó lepedők az ablakra aggatva.
Kövérkés, puffadt arcú nővér teregette a lepedőket. Elszürkült fityula, bordó szvetter, kitaposott, sáros csizma.
– Nővér, ezt nem lehet, ezt azért talán mégse. – János az ágy vasát fogta, remegett a dühtől.
A nővér már az ágyakra teregetett.
A sarokból felemelkedett egy térd. Borostás arc, tétova tekintet. Doktor! Pilczer doktor!
– Pilczer doktor! – A nővér élesen felnevetett. – Hol van már a Pilczer doktor!
– Hol van? – János az ágy vasára bámult. Elindult a nővér után. – Úgyse fűtik a kórtermeket, és maga még itt teregeti szét a…
Törött cserép a matracon. Szétporladt föld. Elvékonyodott, kitépett gyökér.
– Ne itt végezze a teregetést! Otthon végezze!
– Otthon? – A nővér bugy
