(UGORJ LE KÉT SZIVARÉRT)
Elment az előszobaszekrény mellett. Benyitott a fürdőbe, a kád szélén üldögélt.
A lakásban járkált. Benézett egy szobába. Szivarhamu az íróasztalon. Valaki mintha szét is kente volna. A szekrényajtó félig nyitva. Kivett egy nyakkendőt, rátekerte a csuklójára.
Valaki hegedült. Valaki csöndesen hegedült a másik szobában. Egy darabig úgy állt, csuklójára tekert nyakkendővel. Benyitott a másik szobába.
Apa nem hagyta abba a játékot. Csak éppen feléje intett a vonóval.
Kuncogás a díványról. A mókusarcú lány a takaró alatt. Talányos mosollyal nézett Jánosra. Dúdolt.
– Párizsban huncut a lány, de komilfó!
Apa dohánybarna házikabátban hegedült. Hegedült és szivarozott.
– Szemével gyújt a zsivány, de szíve jó! – dúdolta a lány.
– Énekesnőt csinálok belőle – mondta
