(DARVAS LILI)
Ott álltak mind a hárman az ajtó előtt. János, a gyógyszerész és a nyugdíjas tanár a negyedikről. János az előbb még a szobájában ült, és egy kötet régi színházi újságot olvasott. Nagyon szeretett volna egyedül maradni ezzel a kötettel. De tudta, hogy hét előtt öt perccel az özvegy ajtaja előtt kell lennie.
A másik kettő már várta. A tanár a karórájára pillantott. A gyógyszerész mosolygott, a vállát vonogatta.
– Lányi Béla. – Ez állt a kopott névtáblán.
– Hol van már Lányi Béla! – A tanár a fejét csóválta.
– Már csak ezen a táblán. – A gyógyszerész ezt viccnek szánta, de senki se nevetett.
Csönd volt a házban. Sehol egy hang, egy ajtónyitás. De mégis… János tudta, hogy az ablakok mögül figyelik őket. Talán már mondják is. „Nem csöngetnek be hozzá.” Kis csönd, majd egy m
