(SZERAFIN NÉNI)
Anya evezett. Gomba alakú szalmakalapjában, csipkés nyári ruhájában ráhajolt az evezőre. Nesztelenül merültek a víz alá a lapátok, hogy aztán valami könnyű, zöld növényfélével emelkedjenek fel.
János két kézzel fogta a padkát, maga alá húzta a lábát. A csónak mélyét figyelte. Mindjárt szivárogni kezd a víz. Előbb alig látható, vékony kis erekben, aztán…
– Apád nem szerette, ha evezek. – Anya derülten mosolygott. Egyáltalán, akár egy pajkos kislány, aki valami csínyre készül. – Nem tiltott el éppen, de olyanokat tudott mondani…! Apád nem tud úszni, azt se akarta, hogy téged megtanítsalak, és arról aztán már hallani se akart, hogy megkereszteljenek. – Könnyedén megvonta a vállát. – Csakhogy mi most nem törődünk vele.
Fa lehajló ága. A levelek ráborultak a vízre, valóságga
