A jövő minisztériuma

7.

7.Pánikrohamot kapott, amikor melege lett, majd a pánikrohamoktól még jobban kimelegedett. Önmagát gerjesztő folyamat. Amikor sikerült eléggé stabilizálnunk az utazáshoz, Glasgow-ba repítettük. Azt mondta, hogy ott töltött egy iskolaévet, és úgy gondoltuk, az ismerős környezet segíthet. Nem akart hazamenni az Államokba. Ezért elvittük Glasgow-ba, hidegen tartottuk, és éjszaka sétálgattunk vele a környéken. Október volt, a szokásos esővel és éles tengeri levegővel. Ez mintha megnyugtatta volna.

Egyik éjjel ott sétáltam vele az utcán, hagytam, hogy vezessen. Általában szinte egy szót sem szólt, én meg békén hagytam. Ezen az éjszakán kicsit beszédesebb volt. Megmutatta, hova járt iskolába, melyik színházakban fordult meg. Érdekelte a színház, dolgozott egy kicsit háttérmunkásként, világosított, berendezett és a jelmezekkel is foglalkozott. Amikor a Clyde Streeten találtuk magunkat, fel akart sétálni a déli partra vezető gyaloghídra.

Odakintről, a sötétből a város szögletesnek és masszívnak látszott. Glasgow elég alacsony település, nem különbözik túl sokban attól, amilyen száz-kétszáz éve lehetett. Kicsit másvilági, mintha egy sötét fantasy része lenne. Ő csak állt ott, és a korlátra könyökölve bámult lefelé a sötét vízre.

Mindenféléről beszélgettünk. Egyszer csak megkérdeztem, hazamegy-e.

Nem, vágta rá élesen. Soha többé nem megyek vissza oda. Addig egyszer sem láttam ilyen sötéten nézni. Soha, hangsúlyozta.

Nem forszíroztam. Nem akartam faggatni. Ott álltunk a korlátnál. Úgy tűnt, mintha a város lassan a hegyek felé úszna.

Szóval, miért én éltem túl? – kérdezte hirtelen. Miért csak én, abból a rengeteg emberből?

Nem tudtam, mit válaszoljak. Mert te, mondtam. Valószínűleg te voltál a legegészségesebb. Vagy talán a legnagyobb termetű, nem tudom. Nem vagy túl nagy, de a legtöbb indiainál nagyobb lehetsz.

Erre megrántotta a vállát. Nem igazán.

Még egy kis testtömegkülönbség is sokat segíthet. A maghőmérsékletet negyven fok alatt kell tartani. Ez pár kilón is múlhat. És azon, hogy egész életedben jobban táplálkoztál és jobb egészségügyi ellátást kaptál. És futsz is, nem?

Régebben úsztam.

Valószínűleg az is segített. Erősebb a szíved, hígabb a véred. Ilyesmi. Mindent egybevetve, szerintem ez azt jelenti, hogy te voltál ott a legerősebb, és csak a legerősebb maradt életben.

Nem hinném, hogy én lettem volna a legerősebb.

Akkor talán többet ittál? Vagy egészen a vízbe merültél? Azt mondták, hogy a tó mellett találtak meg.

Igen, válaszolta. Valami felzaklatta abból, amit mondtam. Azt felelte, belemerültem, amennyire tudtam. Csak az arcom volt kint, hogy levegőt kapjak, egész éjjel. De nagyon sokan ezt csinálták.

Ez is segített túlélni, nyugtáztam. Sikerült. Szerencséd volt.

Ne mondd ezt.

Nem úgy értettem, hogy szerencséd. De ez a véletlenen múlt. A véletlennek mindenben van némi szerepe.

Ő lenézett a sötét, alacsony városra, ami tele volt szórva fénypontokkal. Ilyen a sors, mondta. A korlátra hajtotta a fejét.

A vállára tettem a kezem. A sors, bólintottam rá.