TISZAI– Nem tette ki. – Igyekszik halkan beszélni, esetenként azonban nehéz a tőle megszokott, indulatmentes kommunikációt képviselnie. Pedig a pókerarc, és az, hogy nem tudnak olvasni a beszélgetőtársai a hanglejtéséből, hangszínéből, kimért, nem túl gyors-nem túl lassú beszédtempójából, szinte kivételes adottsága. Gondolatban azonban most is sokkal előrébb jár, mint ahogyan beszél. És azt is tudja, hogy nem fogja kimondani a gondolatait. Részben, de valóban csak részben amiatt, mert lehallgathatják. Amikor valaki állandóan a lehallgatás árnyékában él, dacára, mennyi átvilágítása volt, és amikor valakit a jó és a rossz oldalról is lehallgathatnak, akkor meg is szokja, hogy nem mond semmi lényegeset sem a mobiljába, sem akkor, ha szem előtt vannak a telefonok. Még csak nem is Szabina miatt
