Athén, végállomás

A könyv összes szereplője kitalált karakter, akik már egy ideje velem élnek, és az is lehet, hogy soha el nem hagynak, pedig némelyiküket szívesen elküldeném egy kicsit, mondjuk, nyaralni. A regényben szereplő helyszínek mind valódiak. Továbbra is szeretnék visszamenni Santorinire naplementét nézni, de a legjobb lenne, ha újra hajóval érkezhetnék, és egy koktéllal a kezemben bámulnám, ahogy közeledünk a csodás panorámájú sziget felé. Mindezek mellett a másik fő helyszínt, Athént is imádom, és merem remélni, hogy a következő nyáron ismét a Plakán bandukolhatok jókora hőségben a családommal. Megállnánk minden bazárnál, hogy végignézzük a semmire sem használható, mégis örök emlék hűtőmágneseket és bögréket, meg mindenféle csetreszt, hogy aztán a kabócák zenei aláfestésére felporoszkáljunk a világ egyik legremekebb és leghangulatosabb ókori épületéhez, az Akropoliszhoz. Azt viszont nem fogom bánni, ha nem kell szökött bűnözők nyomába erednem, hiszen ezt a tevékenységet legjobban regényíróként szeretem, mit szeretem: imádom! Így a beharangozóm végére még azt is muszáj megemlítenem, hogy a történetszálak is a fantáziámban születtek, és ha áthallásosak is néha, valójában semmi közük a valósághoz. Még egy tanács: mielőtt belekezdesz az Athén, végállomásba, ha még nem tetted, érdemes lehet elolvasnod az Örökre Görögbe-t is, mert úgy lesz teljes az élmény. Szeretettel: Éva