Angelus

Chapter 6

Természetesen a hatóságok kaptak rá jogot, hogy felvilágosítással szolgáljanak a három idegen különös megjelenésével kapcsolatban, mert kizárólag a hatóságok jogkörébe tartozott egy pontos, szigorú és összefüggő magyarázat megfogalmazása. Csakhogy a dolgok nem mindig ilyen egyszerűek, és nemcsak a mindentudó, hivatalos nyilatkozatoktól függenek. Ennek okán egy összekuszálódott valóságot néha könnyebb kibogozni a nem hivatalos körökben, sőt peremterületeken, ahol nem próféták és teológusok vagy politikusok vitatkoznak, még csak nem is tudósok, hanem páriák, kiknek jutalma a maradék, a hulladék, az eső és a szél, a biztos tető és a megfelelő táplálék hiánya. De vajon megfontolt rétori dialektika nélkül hová szeretnék kilyukadni ezzel az ide-oda ugrálással: ahhoz a tényhez, hogy nemcsak a Haza és a Metropolisz központja elmélkedett ádázul a feltételezett három angyal mindeddig pecsét alatt álló titkán, hanem a külváros is, a széles és oltalmazó kültelek, ahol ilyen-olyan, viszonylag jó ékesszólással rendelkező egyedek is menedéket találtak. A szóban forgó hely egyetlen óriási csarnokból állt, amelyet az évezredek folyamán pont az új idők változtattak át fogadóvá. Oszlopcsarnoka épp elég tágas volt ahhoz, hogy a Metropoliszban élő, alkoholfogyasztásra hajlandóságot mutató lakosság legalább egynegyede elférjen benne.

Hivatalosan és nem hivatalosan ezt a helyet Nyársas Csehóként emlegették, annak ellenére, hogy az elnevezésből minden logika hiányzott, ugyebár hogyan is képzelhetett el valaki egy nyársra húzott kocsmát! És az, amit előszeretettel fogyasztottak a Nyársas Kocsmának nevezett helyen, a hatóságok által legelfogadottabb ital, hogy az iszákosok ezzel olthassák szomjukat most és mindörökké: a rum, a barna, erős és száraz rum, annyira aromadús, hogy feloldja a beszélőkét és veszekedő, heves szónokokat gyárt, olyan képességekkel megáldva, hogy azok hellyel-közzel gyarló világunk minden egyes égető kérdéséről képesek vitatkozni. A Nyársas Csehó vendégeinek szájából felhangzott a szolgálatos refrén, hukk, hukk, az Úr áldja az összes rumos zihálót, sercegőt, mert annyi minden simogatta ezt az italt és annyi mindent nemzett ez az üldözött lények elméjében, vagy egész egyszerűen azokéban, akik szerettek volna meghallgattatni és az idők végezetéig szónokolni, mert ez a világ tele volt olyanokkal, akiknek kisiklott az élete, vagy egyszerűen csak úgy tűnt, mintha kisiklott volna, olyannyira, hogy már meg sem lehetett különböztetni őket: de ha megteltek rummal, ugyanolyanok lettek egytől egyig. De miért ne lehetnénk nyitottak, miért ne fogadhatnánk el, hogy épp ezek a peremre sodródott egyének nyilatkoztathatnák ki az angyalokra vonatkozó, módfelett érvényes elméletet? Miért ne adhatnánk nekik is egy esélyt? Lássunk tehát hozzá, és hallgassuk csak meg a füstös népség mondandóját.

Bezony, mindenki hallott már az angyalokról, de eddig egyikünk sem pillantotta meg őket, hangzott fel a közel sem derült égből egy lázadásra uszító hang. Nevezzük Első Részegesnek. A Hazát keresztül-kasul bejártam, jobban tudom, mi van a Metropoliszban, mint a saját zsebeimben, de esküszöm a védőszentem ereklyéire, sohasem adatott meg nekem, hogy angyalokra leljek, lett légyen az égből hullott vagy sem! Sohasem kerültem angyalok közé, pedig szinte mindenhol megfordultam, közben egy egész tengernyi alkoholt megittam, és azt sem állíthatja senki, hogy nem vagyok felszerelve elegendő fantáziával. Vagy az történt, hogy ők mentek el mellettem, vagy én nem voltam képes észrevenni őket, de kezemet a szívemre teszem és annyit mondok, nem hiszem, hogy az angyalok emberellenesek lennének. Hogy-hogy? Ugrott fel erre egy másik, akit itt Második Részegesnek hívunk. Hiszen fel sem vetődött az emberellenesség kérdése, honnan szedted ezt, testvér, hogy juthatott eszedbe egy ilyen buta ötlet, vagy nevezzük inkább szörnyűségesnek? Hukk, hukk, azzal egyetértek, hogy nem használhatunk etikai szakszavakat, lévén hogy az angyalok az erkölcsön túl helyezkednek el: aki megpillantja őket, ha egyáltalán képes erre, azt először is hatalmába keríti a sírás, a sírás és a hála, vagy legalább ennek a magja. Olykor az angyalt megpillantó ember dölyfössé válik, és ez a legrosszabb, ez a legnehezebben hordható teher. Hagyd, testvér, az emberellenességet, mert ez nem olyan, mint amikor a közlekedési rendőr azt mondja a sofőrnek, hogy jobbra vagy balra tartson! Ha angyalokat vélsz látni, vagy ha angyalokat látsz, arra mész, amerre éppen akarsz. És eközben alig állsz a lábadon, csakhogy legyen világos, hogy mit is akarok mondani. Nem éppen úgy van az, kapott erőre az Első Részeges, a bágyadtságot nem az angyalok megjelenése okozza, hanem a másnaposság és a macskajaj, mert ennyi rumtól a máj úgy lefárad, mint egy árvíz után! Lehet, hogy kimerülnek az idegek, főleg, ha törékeny lényekről van szó, kanyarítja tovább a mondanivalót a Második Részeges. Ugyanabban az időben balra is és jobbra is mehetsz, szólal fel egy harmadik rumivó, akit Harmadik Részegesnek titulálunk. Nincs más, csak sivatag és elpazarolt idő, emlékezzetek a Példabeszédek könyvére! Emlékezünk, persze hogy emlékezünk, vágott közbe a Második Részeges: de mihez kezdenél, ha egyszer csak mégis megjelenne előtted valahol a forgatagban, vagy akár épp itt, a kocsmában egy angyal? Nem tudom, fogalmam sincs, mit tennék, mondta a Harmadik Részeges. Én beléjük kötnék, vágta rá beismerően az Első Részeges. Például így: felpattannék a hátára, hogy cipeljen egy darabig, elvégre azért angyal, hogy segítsen a bajba jutott emberen. Szó sincs róla, ugrott fel a Negyedik Részeges, majd bővebben kifejtette mondandóját: össze ne tévesszétek az önálló, független, óriási küldetést teljesítő angyalokat az őrangyalokkal. Ez utóbbi csavargó inkább, kézzelfoghatóbb, már-már megérinthető. Ehhez képest a másik fajta egyszerűen csak angyal, megérinthetetlen: ezeket tehát láthatod, de nem érintheted meg őket. Még szerveik sincsenek, tette hozzá az Ötödik Részeges, mert nem emberi anyagból állnak, hanem valami egészen másból. Ráadásul az angyalok teljes erejükből énekelnek, a védőangyalok csak nagy ritkán. És nem is táncolnak. Kocsmába sem járnak. Úgyhogy ne csámcsogjatok előre azon, amit nem érhettek el, és sohasem lehet a tietek. Nézz oda, a kocsmánk egyik csámpás tanácsadója azt akarja ezzel mondani, hogy az angyalok emberfeletti lények? Kegyelmes Urunk, a szegény bűnösöket el ne hagyd, el ne hagyd! Én pedig azt mondom, vetette bele magát a Negyedik Részeges a szóáramlat forgatagába, hogy egy angyal láttán a legtermészetesebb reakció, ha a földre rogysz és összegörnyedsz, és azt kívánod, tűnjön el minél hamarabb, hogy biztos lehess abban, eszednél vagy még. Tehát jobb lenne, ha nem motyognál és uralkodnál magadon, még akkor is, ha korábban nem is vetettél keresztet, és valószínűleg le kell gurítanod egy-két kupicával ahhoz, hogy folytatni tudd ezt az életet. Gyerünk, félre a túlzásokkal és a szituáció kikozmetikázásával, vágott közbe rumoskupával kezében az Első Részeges, a vita kezdeményezője. Semmi értelme annak, hogy üvegszilánkokkal dobálózzunk a beszélgetés végén. Néhány nyakleves senkinek sem árt, de csak abban az esetben, ha nem teszünk kárt a bútorzatban és nem okozunk maradandó sérüléseket. Úgyhogy akinek viszket a tenyere, távozzon, itt komoly dolgokról van szó. Undormánynak és hányadéknak itt nincs helye, még akkor sem, ha mi magunk éppen ilyesmik volnánk. Hová jutnánk, ha angyalok kényeztetnének mindenkit ezen a világon? Nem létezne többé hősiesség. Nem létezne se reménység, se reménytelenség. Se alávalóság. Megelégeltem a ravaszságot és a cselszövést, tört ki ekkor a Harmadik Részeges. És szégyellem, hogy ezt kell mondanom, de ez van: mindannyian nevetségesek vagyunk. Holmi tehetetlen népség. Nem szándékozom egyperces néma csenddel adózni a boldogtalanságomnak, sőt másénak sem, de mindenből és mindenkiből elegem van, az angyalokat is beleértve. Az talán jó lenne, ha gombnyomásra ide tudnánk hívni őket? Sehogyan sem jó. Ha az angyalok olyanok lennének, mint a taxisofőrök, ha azok fürgeségével jelennének meg, akkor még az sem zavarna senkit, ha búskomoran ülnének a kormány mögött, az bizony jó lenne! De számomra már nincs semmi remény, nem akarok dicshimnuszokat zengeni, vagy ódákat szavalni. Csak azt akarom, hogy hagyjanak békén, és megkapjam az obulus rumomat. A Nyársas Csehó minden egyes pityókásához szólok, lett légyen az proletár vagy sem: mozdulatlanná merevedhettek, testvéreim, de semmiképpen se adjátok be a kulcsot egy olyan illúzió kedvéért, amit nem lehet számon kérni. Mert a boltokban nem árulnak csodákat és a számlát sem lehet fizetni velük. Micsoda patyolattiszta gondolatmenet, hahotázik a Második Részeges, ejha, méltóságos úr, jobban járna, ha alaposan megrázná a fejét, hogy kiverje belőle a felfuvalkodottságot és szeszélyeskedést. Lehetséges, hogy léteznek ugyanolyan részeges angyalok, mint mi, ráadásul csakis a számunkra. Lehetnek ők primitívebbek és brutálisabbak, de igenis létezhetnek a mi igényeinkhez idomuló zöldfülű angyalkák is. Csak azok előtt nem mutatkoznak, akik nem hisznek bennük. Ne haragudj, testvér, de te vadabbul esel neki ezeknek az angyaloknak, mint a gumibotos rendőröknek, akik sarokba szorítanak és ököllel gyömöszölnek minket, miután hajnalok hajnalán elkapnak az etilüzlet félbeszakítása és a kocsmahelyiség elhagyása után. Angyalokkal nem üzletelhetsz, de erre amúgy sincs semmi szükség. Angyalokkal ebben-abban alkudozhatsz, de ezzel kész is: alkudozol arról, hogy mi a teendőd és alkudozol arról, hogyan fizethetsz kevesebbet azért, amit megtettél, de nem lesz jó vége. Csak nagy ritkán bukkan fel velejéig romlott ember, annál több a közepesen, vagy csak kissé hitvány, ezért bármiféle alkudozás megengedett és valószínűsíthető. De mi után sóvárog a lelkünk és mitől süllyed tespedtségbe? Nézzenek oda, azért jártatod a szád, hogy te is csinálj valamit, ugrott fel egy rakás részeges. Legszívesebben átkozódnék. Legszívesebben napokon át egyhuzamban innék. És még azt sem tudom, miért. És még csak nem is szégyellem magam. Mégis mi a transzcendencia? tér magához a letargiából a Hatodik Részeges. Mi más lehetne a transzcendencia, ha nem valamiféle távolságtartás az emberektől. Hogy néz ki Isten és az ő angyalainak a fiziognómiája? kérdi zihálva a Hetedik Részeges. Hogy sértegethet minket Isten azzal, hogy angyalokat küld a fejünkre, mintha képtelenek lennénk saját magunk megóvására? Mert az angyalok is fonákok, kimondhatatlanok, összeférhetetlenek és nemkívánatosak. Már hogy lennének nemkívánatosak, tört ki erre a Nyolcadik Részeges, minden ember sóvárog élete során legalább egyszer arra, hogy köze lehessen az angyalokhoz. Ez is az antropológia dilemmái közé tartozik, gügyögte ugyanaz a fickó. Lehetséges, hogy túl komoly hangon beszélünk ezekről a dolgokról, de az sem illendő, hogy ezt teljességgel a nemzeti folklórra bízzuk. Ugyanis az angyaloknak nincs temperamentumuk. Igen, jól hallottátok, épp ezt akartam mondani nektek, a Metropolisz pityókás lakosságának, hogy a szóban forgó egyének nem rendelkeznek temperamentummal, még akkor sem, ha van karakterük. Az angyalok elképzelhetőek, de nem feltétlenül használhatóak. Rokoni kapcsolatban állnak a madarakkal. A madárvilággal. A Nyársas Csehóból majdnem mindenki vihogott, amikor ezt meghallotta. Lehet, hogy az angyalok paraziták. Lehet, hogy épp ezért pletykálunk róluk. Ezért részegedünk le, mint a disznók, a járdán ébredünk fel úgy, hogy csak három nap elteltével vagyunk képesek elölről kezdeni, miközben végzetesen megoldódik a nyelvünk. Azt mondom, minden az eredendő bűnnel áll összefüggésben, kapcsolódott be a Kilencedik Részeges, attól van minden bosszúság. Mindannyian jól tudjuk, hogy kurva az élet. Mindannyiunk lelke beteg. De az ital simogatja és könnyít rajta. Becézgeti és kényezteti. Ugyanez a helyzet az angyalokkal is, olyanok, mint a tömény alkohol. He-he-he, brü-ha-ha, vihogták a Nyársas Csehó mámorosai, legalább nem unatkozunk, legalább van miről beszélni, legalább nem vagyunk egyedül, mint a kisujjam, még ha a szomorúságot nem is sikerül teljesen elűzni. Éljen a szószátyárok szent országa! Az volt a szerencse, hogy minden felszólaló, mellőzött-e vagy sem, ismert metropoliszbeli intellektuel személyiség volt, firkászok és festők, zenés tákolmányoktól korcsosult rockbandák énekesei, úgyhogy, ha nem magyarázták is meg a dolgokat rendesen, legalább mindenki számára érhető módon ügyködtek a régi birodalomból kifeslett Haza tájain átmenetileg letelepedett angyalok kérdéskörében. Isten minket úgy segéljen, zárta le elkésett visszhangként a beszélgetést a Tizedik Részeges.