20. FEJEZETSzeptember
Ugyan maximumra állítottam a légkondit az autóban, mégis rettenetesen meleg volt. Levettem az egyik kezem a kormányról, és lejjebb húztam az ujjatlan felsőm nyakát, hogy szellőzzek egy kicsit.
Ben felé fordultam.
– Jobb, ha nem próbálsz bekukucskálni a dekoltázsomba – viccelődtem. Nem válaszolt, de nem is kellett. Biztos, hogy mindig benézett.
Hosszú volt az út, a lábam nagyon elfáradt. Eltűnődtem, Ben hogy volt képes februárban szó nélkül ennyit vezetni. Most már egyáltalán nem ült volán mögé. Egypár hónapja abbahagyta, és tudom, hogy nagyon nehéz lehetett neki az utolsó út után szó nélkül odaadni a kocsikulcsot.
– Próbáld meg nem nagyon összekarcolni! – Csak ennyit mondott, és elvigyorodott, amikor kinyújtottam rá a nyelvem.
– Nagyon felnőttes, Mrs. Stevens –
