11. FEJEZETJanuár
Benhez bújtam a kanapén. Újév napja volt, és úgy éreztem magam, mint egy nyaralás utolsó napján, amikor cseppet sem akar az ember hazamenni. Mindketten álmosak voltunk, mert sokkal tovább fent maradtunk, mint éjfél. Szerintem egyikünk sem akarta, hogy véget érjen az este.
Amikor közelgett az évforduló, Ben elővett egy üveg pezsgőt és két poharat, majd egy takaróval felszerelkezve kimentünk a fagyos decemberi sötétségbe, megnézni a tűzijátékokat. Kézen fogva vezetett át a trópusi fák között kanyargó ösvényen. Annyira sűrű volt a növényzet, hogy attól féltem, nem látunk majd semmit az égboltból. De a kertnek, akárcsak a tulajdonosának, sok titka volt, amit még nem fedtem fel.
Ben lassított, és hátranézett a válla felett.
– Csukd be a szemed! – utasított. A talaj jeges é
