KUBA, NAPJAINKBAN
José ágya mellett ültem a kórházban. Mindkét orrlyukába oxigént fújtak egy csövön keresztül, azzal segítették a légzését. Az állapota stabil volt, de megtudtam, hogy a légzőszervei súlyosan megsérültek, és tüdővizenyőt eredményezett nála a füst belégzése. Kapott rá gyógyszeres kezelést, vízhajtót, az orvos szerint időben érkezett a kórházba, ahol egy szívókészülékkel azonnal eltávolították belőle a véres, vizenyős váladékot.
– Señor… – hallottam José hangját.
Felé fordultam, és láttam, hogy mosoly jelenik meg az arcán. Elszorította a torkomat az érzés, hogy mennyire örül annak, hogy lát.
– Ne beszéljen, José!
Még szélesebbre nyúlt a szája.
– Akkor maga mondjon nekem valamit.
Néztem a sápadt arcát és a fénytelen szemeit. Már nem úgy csillogott, mint előtte. Nagyon s
