KUBA, HÓNAPOKKAL EZELŐTT
– Sam? – vettem fel a telefont. Az ültetvényem felé hajtottam autóval, hogy hazavigyek onnan valakit.
– Beszélnünk kellene minél előbb, személyesen.
– Coltonról van szó? Tudsz róla valamit? – kérdeztem aggódva, mert a fiam kórházban feküdt, és semmit sem tudtam az állapotáról.
– Nem… – mondta szomorúan. – Most nem miatta kereslek.
– Akkor? – türelmetlenkedtem. Nem voltam valami higgadt, a szokásosnál ingerültebben reagáltam rá.
– A családomról van szó – mondta. – Nyomra bukkantam.
Megdöbbentem a szavaitól. Ennyi év elteltével sem adta fel a kutatást a gyilkos után, és ezek szerint megérte az évek óta tartó nyomozás.
– Milyen nyomra? – kérdeztem.
Nem válaszolt azonnal.
– Találkozzunk valahol, mutatnom kell neked valamit.
– Sam, ne baszakodj most velem, mo
