20.Collette szapora léptekkel sietett át a Surry Hillsen, végig az Elizabeth Streeten, vissza a munkája és a saját maga teremtette élete biztonságába. A múltja démonai szorosan követték és feléje nyúltak hideg, halott kezükkel.
Félt.
Richard megkérdezte, hogy küldje-e át e-mailben is a fényképet, hogy még egyszer megnézze, de nem volt rá szüksége. Ismerte mind a három férfit, ha nem is név szerint, legalább látásból. A gonoszságuk már a népirtás előtt elérte őt. Többször is elmentek az apja vidéki házába, Gisokoróba, Délnyugat-Ruandába, nem messze a Kivu-tótól és a zaire-i – most már Kongói Demokratikus Köztársaság – határtól.
Buta kislánynak tartották, pedig okos volt – a legokosabb az osztályában – és kíváncsi. A kertben lézengett, a nyitott ablak előtt, a bougainvillea alatt, miközbe
